Eb, aki a tányérját meg nem eszi;-)

A májusi RD ( restaurant day ) beszámolónál már említettem, a legnagyobb logisztikai problémát a tányér és pohár kérdése okozta, amit most kreatívabb módon igyekszünk megoldani annál, hogy valaki hat órán keresztül mosogat. Egyébként sem egy környezettudatos megoldás a víz, mosogatószer fogyás szempontjából és a hatórás rabszolga munkára dalolva jelentkező személy hiánya miatt is bukik a mutatvány. Ha nem mosogatunk, akkor egy háromfogásos menühöz közel kétszáz tányérra volna szükség és az igényszintünket a műanyagos kínálat nem elégíti ki. Egyben egy másik hiányosságot is szeretnénk 2 in 1 megoldani, hogy az egész Zöld Múzsa stáb kint legyen a vendégekkel az udvaron, lehetőséget biztosítva  az eszmecserére  vegán ételkészítésről és egyebekről:-) Elég sokat forgattam magamban a gondolatot, míg nem egy esti futás alkalmával, valahol az 6760 méternél kipattant az ehető tányér gondolata Juhászné fejéből;-) Tudom ciki, amikor  a poént magyarázni kell, de talán nem mindenki tudja, hogy a férjemet Juhásznak hívják;-)

A lényeg a kipróbáláson túl vagyok, lesz vele munka is, de nem sajnálom, mert ha  netalán a kajával nem is lakik jól a kedves vendég, a tányér elfogyasztása után bizton tele lesz a hasa;-) 

Vasárnap reggel  mikro családunknak ( ...a két nagy lókötő fiam házon kívül tanyázik... ) csaptunk egy shakshukás tányér evős próbát. Mit mondjak, jól sikerült... mesélés is volt közben, csak egy kicsit átírtuk :

 "Eb, aki a tányérját meg nem eszi" verzióra. Augusztus 18-án vasárnap délután, ha Győr felé jártok, ne felejtsetek bejelentkezni a Zöld Múzsa kertjébe... hamarosan arról is csepegtetek infót,  mi fog kerülni az ehető tányérra.

Ha jó megfigyelők vagytok akkor az egyik képen azt is látni lehet, hogy megérkeztek a szalmabálák, amit a mezőgazdász családom biztosított a számunkra (kölcsönbe), mert ugye abból építkezünk, amink van;-) Ülő alkalmatosságok vagy asztalok lesznek belőlük,  még képlékeny  a dolog, de hamarosan friss hírekkel jövök.

Se nem fasírt, se nem tócsni

Zabpelyhes cukkinis pogácsákat készítettem. Találtam egy török cukkinitócsni receptet, amiben a zöld fűszerek kombinációja kipróbálásért kiáltott. Petrezselyem, menta és kapor... már amikor elolvastam, összefutott a nyál a számban. Tojás, fetasajt, finomliszt összetevők cserére szorultak (nálam). A tojás helyett előre beáztatott lenmagot turmixoltam össze kevés vízzel, amiből a tojásfehérjéhez hasonlatos ragacsos masszát kaptam. A feta helyett egy maréknyi előpirított finomra darált tökmag került bele, a finomlisztet pedig zabpehelyliszttel helyettesítettem. Ami nem változtattam, az az egy-egy maréknyi friss petrezselyem, kapor, menta apróra vágva + némi újhagyma szárastól, mindenestül. A són kívül még kurkumával és őrölt római köménnyel ízesítettem, valamint sütőporra volt szükség, hogy a végeredmény megfelelő állagú legyen. A cukkinit héjastul reszeltem le nagylyukú reszelőn, és kissé besózva állni hagytam, míg levet nem eresztett. Ezután alaposan kinyomkodva belőle a nedvességet és utána adagoltam hozzá a fent említett összetevőket. Vizes kézzel kis golyókat formáztam, majd aprószemű zabpehelybe meghempergetve helyeztem őket egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. A szárazon sütés nálam jobban bevált, mint a forró olajos változat, bár feltételezem a tócsni nem az olajban tocsogó rövidítése;-) A kert nyújtotta zöldségekkel ( első paradicsomok megjelentek, végre!), pirított rozskenyérrel és kapros joghurtos mártással igazi hűsítő nyári vacsi. Próbáljátok ki!

Zabpelyhes cukkinis pogácsa:

- egy közepes zsenge cukkini

- egy-egy marék friss petrezselyem, kapor és menta apróra vágva

- két-három szál újhagyma zöldjével együtt

- egy csésze zabpehelyliszt

- egy csésze előre megpirított és ledarált tökmag

- 1 tk. sütőpor

- 2 tk. őrölt római kömény

- ízlés szerint só és kurkuma

- fél csésze lenmag némi vízzel turmixolva

- fél csésze aprószemű zabpehely a bundához

A múzsa csókja

Igen, a múzsa csókja  hiányzott a múltkori citromtortából. Recept alapján mentem, nem vettem tudomást róla, hogy nekem improvizálnom kell, nem tudok másképpen kihozni magamból semmi jót. Délután begyúrtam a tésztát, majd odakészítettem a krémhez az általam jónak látott alapanyagokat ( 6 tojás elfelejtve) : levendula, citromfű, citrom, nádcukor, rizsdara, rizstej + egy kisebb lábas. A kávédarálóba pakoltam a cukor mellé a levendulát, a citromhéjat és a citromfüvet... majd csak tönkremegy az eszement ötleteim kivitelezése közben. Megbirkózott vele a masina és még a múltkorinál is ízesebb porcukrot kaptam eredményképpen. A lábosba öntöttem a citrom levét, bele a cukrot, alaposan elkevertem. Felöntöttem 3-4 dl tejjel és hozzáadtam még 4 ek. rizsdarát. Kis lángon krémmé főztem és az előre megsütött kosárkákat megtöltöttem vele. A család egybehangzó véleménye alapján ez lett életem eddigi legjobb citromos-levendulás tortácskája, mindenki nyugodt álmát alussza tőle, csak én verem éjnek idején a klaviatúrát;-) Még két képet feltöltök, aztán jó éjszakát mindenkinek!