2016. március 31., csütörtök

Beindulás

Vegetáriánusnak születtem.  Anyám a zöldborsó főzeléket sutyiban hidegen merőkanállal ette a lábosból a kamrában. Kenyér nélkül. Ez csörgedez a véremben nekem is, de nem bánom. Gazdag örökség, próbálok vele jól sáfárkodni. Tengelyem ez, ami körül pörgök.

Mindenmentes világban élünk. Felragyog az ég, kivirágzik a mosoly, ha a betérő vendég azt találja mondani, hogy neki nincs semmiféle allergiája, diétája, kiskutyafüléje, pusztán egyszerűen egy színes-friss-ízletes harapnivalót keres és nyitott a világra, a benne lévő  ételekre.

Egyetlen tény, ami optimizmusra ad okot. A  mindenmentesség halmazainak ugyanis van egy közös része, és erre nem más vagyon írva, mint: zöldségek! Gondoljuk csak végig. A paleo eszik sok-sok zöldlevelest, a vega úgyszintén. A vegán és annak viruló RAW ( nyers) ága is zöldségimádó és szerencsére az  allergiával élők között ritka, ha valaki zöldségfélét nem ehet. Bízzunk benne, hogy a legnagyobb halmazt kitevő mindenevők is egyre több és több zöldséget fogyasztanak. Éljenek a csodálatos zöldségek! Aztán mindenki egyen hozzá azt, ami aktuálisan jól esik neki.  



Erről jut eszembe. Három éve osztálytalálkozót szerveztünk, két naposat a Balatonnál. Három menü közül lehetett választani. Kérdően néztek rám barátaim, hogy vegaként miért a zöldséggel töltött pisztrángot választottam, mikor volt csinos rántott sajt tartárral mint vegetáriánus fogás. Jól döntöttem. Azóta is pisztrángról álmodok! Mikor pár hete  az ételkészítési ismeretek tanórán a tanárunk azt találta mondani, hogy úgy tartják, azok szeretik a pisztrángot, akik a halat egyébként nem, örültem, összeállt bennem a mozaik és az év többi napján vegaként tengetem az élem. 

Vicces, de nem ezekről akartam írni, hanem arról, hogy impulzív módon ébred a természet. Előtörnek a kos energiák, beindul az élet, az életigenlés utat tör magának. A kertben hajt a kedvenc tárkonyom. Istenem, amióta rátaláltam Feri tárkony-fokhagyma-gyömbér-chili kombójára, elvesztem. Hiszek benne, hogy minden vélt vagy valós problémára több megoldás van. Néha már attól megszűnik  a baj, ha máshová helyezzük a figyelmünket. Ma délután egy kiadós testmozgás után körbejártam kertünk zsengeségeit és észrevétlen elpárolgott belőlem a frusztráció batyuja. Imádott zsálya és a rozmaring bokraim túlélték az enyhe telet, a citromfű, menta kiírthatatlan életerejével tör elő. Férjem örömére a lestyán is beindult. És van itt egy ezüstös színű kis bokor amiről szakítottam. Kezeket fel, aki tudja mi ez? Plusz az is érdekel, hogy ki mire használja?




2016. március 20., vasárnap

Narancstorta

Piskótát sütni mindenki tud. Összetevői a bűvös hármas: liszt, cukor, tojás... plusz egy nagy csipet só. Ha valaki gluténérzékeny sem kell lemondjon róla. Sütöttem már alternatív lisztekkel, jobbak lettek, mint az eredeti változat. Vannak favorit párosaim: a narancskrémhez máklisztes piskóta, a  csokis-mogyorós tortához pedig gesztenyeliszt. A mandulaliszttel sóher vagyok, szoktam picit csalni, fele részben barna rizsliszttel keverem, ettől jobb az ár-érték arány, meg a hangulatom :-) Mint látjuk a lisztet variálni nem különösebb probléma a piskótánál. A cukor alternatíváinak tárgyalásába a karakter hiánya miatt nem mennék bele. Szerintem a cukorpótlásban van rossz, rosszabb és legrosszabb megoldás...nekem a természetesség és mértékletesség, ami bevált.

A tojásmentes változata egy piskóta tésztának már keményebb dió. A tojás adja ugyanis a piskóta szivacsos állagát, ezt más úton elérni egyenlő a lehetetlennel. Ha mégis ilyen próbálkozásba kezdünk, akkor fel kell készülnünk rá hogy az így készült piskóta csak nevében lesz az. Nem szükséges rá negatív jelzőket aggatni, más lesz az állaga és ennyi. A sütés idejét belőni a legnehezebb, sajnos nem látunk bele a tésztába, a tűvel való szurkálás nekem nem szokott segíteni, inkább elbizonytalanít, meg a tészta felülete is csupa lyuk lesz. Ha kellően sok energiát teszünk a kísérletezésbe egyik másik receptúrával, érdemes feljegyzetelni  a recept mellé a sütési hőmérsékletet és a kiizzadott optimális időt.


Ez a recept már kiállta a sütés és az evés próbáját, többször is!  A  sütemény glutén-, tojás- és laktózmentes lesz, így az együtt egy asztalnál helyet foglalók közül már csak  az nem tud belőle enni, aki dióra, mandulára, kesudióra, narancsra, nádcukorra és az összes többi hozzávaló valamelyikére allergiás. 

Narancsos piskóta tészta:
  • 1 csésze barna rizsliszt
  • 1/2 csésze mandulaliszt
  • 1 ek. kukoricakeményítő ( elhagyható)
  • 1/2 csésze barna nádcukor
  • 1/2 tk. szódabikarbóna
  • 1/4 tk. sütőpor
  • 1 tk. vanília por
  • nagy csipet só
  • 1 csésze frissen csavart narancslé ( rostjai is mehetnek bele ), ez kb. három narancsból nyerhető ki
  • 2 ek. kókuszolaj
  • 1 tk. almaecet
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tegyük egy tálba a száraz összetevőket, egy kisebb másikba pedig a nedveseket. Külön-külön keverjük őket át alaposan, majd a folyékony részt több részletbe adagolva vegyítsük a szárazzal. Egy nokedli tésztánál kicsit folyósabb állagú masszát kell kapjunk, amit egy 18 cm átmérőjű  kapcsos tortaformába simítunk. Amennyiben nagyobb tortát szeretnénk sütni, akkor az összetevők mennyiségét arányosan növeljük. Sütési idő 30-35 perc 175 fokon. 

Kesudió krém:
  • 1 csésze kesudió
  • 1/4 csésze kókuszolaj
  • 2-3 ek. folyékony édesítés ( méz vagy vegán alternatívái: rizsszirup, agavé, juharszirup )
  • 1 tk. vanília por
  • 1/2 csésze narancslé
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A hozzávalókat tegyük bele egy nagy teljesítményű tölcséres turmixba és addig járassuk, míg egy krémes állagú sima masszát nem kapunk. Ha folyadékra lenne még szükségünk, akkor adhatunk hozzá több narancslevet. Mielőtt a tortára kenjük, tegyük be a hűtőbe fél órára, hogy a kókuszolaj visszadermedjen.

Narancslekvár:
  • 3-4 narancs filézve + a leve kifacsarva
  • ízlés szerint barna nádcukor
  • 1 citrom leve
  • 1 tk. pektin ( a cukorba keverve )
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Késsel hámozzuk körbe a narancsokat, hogy a héja alatt lévő fehér kesernyés rész ne kerüljön bele. majd filézzük ki. A maradékból a levet nyomkodjuk ki alaposan, egy csepp se menjen kárba! A cukorba keverjük el a pektint és adjuk hozzá a narancshoz, majd forraljuk fel a lekvárt. Maximum 10 percig főzzük alacsony lángon. Mikor teljesen  kihűlt díszítsük vele a tortánk tetejét.

Tálaláshoz durvára vágott pirított dió illik hozzá és szárított narancsvirág.



2016. március 13., vasárnap

Gesztenyelisztes keksz

Gluténmentes ( és egyben vegán ) sütemények kifejlesztésében vagyok motivált, ebbe az irányba néz ugyanis a konyha ablaka :-) Az jutott eszembe, mennyire jópofa dolog, mikor  a vendég megállva a bistro hűtőpultja előtt csupa ismerős elnevezéssel kapna cseppnyi bizalmat és a táblácskákon például TIRAMISU, mint közismert desszert elnevezés csábítaná a kóstolásra. A tiramisuhoz szerencsémre Mindenmentes Nóri már megtalálta a tökéletes receptet, nekem annyi dolgom volt csak, hogy extra mennyiségben elkészítsem. Reklamáció persze érkezett bőven, hiszen nagyon sokaknak nem jutott belőle :-) 

Raffaello golyót is tettem  a minap a pultba, ami két éve szerepelt egy  Zöld múzsa vendégasztal desszert kínálataként ibolyasziruppal tálalva, most pedig rózsaszirommal debütált  a nagyközönség előtt.



A keksz készítés különösen a szívem csücske. Ráadásul tökéletes párost alkot a kávéval. Egy korty minőségi kávé egy parányi keksszel maga a mennybemenetel. Non plusz ultra, ha a keksz maga is kávé ízű! 

A gesztenyelisztet szemeltem ki eme grandiózus kísérlethez. Olvastam róla, hogy más liszttel megfelelő arányban keverve tuti kekszek süthetők belőle, Ujjainkkal beletúrva érezhető, milyen zsíros ez a lisztféle, így kevertem hozzá barna rizslisztet és egy kevés mandulalisztet és az egészet átszitáltam. Mivel vegán ( kizárólag növényi alapanyagok használata ) keksz volt a cél, ezért kókuszzsírral dolgoztam vaj helyett. Édesítésnek pár szem áztatott datolyát és minimális nádcukrot adagoltam hozzá. A legtökéletesebb keksz elérése érdekében elengedhetetlen, hogy a begyúrt ragacsos masszát, miután két sütőpapír réteg között fél centisre nyújtjuk, betegyük a szaggatás és sütés előtt a hűtőbe, hogy a benne lévő kókuszzsír visszadermedjen. 

Kávés keksz gesztenyeliszttel:

- 2 bögre gesztenyeliszt
- 1,5 bögre barna rizsliszt
- fél bögre mandulaliszt
- 3 ek. kókuszzsír ( vaj puha állagú )
- kb. fél bögre növényi tej ( házi készítésű mandulatejet használtam ) 
- 10-12 szem áztatott datolya
- negyed bögre nádcukor porrá őrölve
- 1 kk. szódabikarbóna
- 1 kk. vanília por
- csipet só
- csésze erős presszokávé

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A liszteket beleszitáljuk egy tálba. Hozzáadjuk a sót, vaníliát, a porcukrot, szódabikarbónát.
A kókuszzsírt belemorzsoljuk a lisztes keverékbe, mint ahogyan a vajjal bánunk hagyományos recepteknél.
Az áztatott datolya szemeket összeturmixoljuk a kávéval és a növényi tej 3/4 részével és a lisztes keverékbe apránként beledolgozzuk. Az utolsó negyed részt már csak akkor adjuk a tésztához, ha szükséges. Végeredményként egy ragacsos gyurma szerű tésztát kell hogy kapjunk, amit két sütőpapír között fél centi vastagságra nyújtunk, majd betesszük a hűtőbe fél órára pihenni. Ezután szaggatjuk nekünk tetsző formákra és 175 fokos sütőben 10 perc alatt készre sütjük. Sütés után kihűtve egy ropogós állagú keksz, ami másnapra puha, mézeskalács állagúvá válik. 
Dekoráció ízlés szerint. Sütés előtt egy-egy szem csokicseppet biggyesztettem minden korong közepére.




A győri Vital Cafe & Bistro-ban megkóstolható!