2014. június 29., vasárnap

A nagy fagyifelfedezés

Történt az, hogy fagyit én még sose. Ebből egyenesen következik, hogy fagyigépem sincs. A legkisebbem egy tévés reklámban látott valamit és egy ideje  rágta a fülemet. Meg is mutatta aranyom, milyen az a fagyigép, de arra meg legyintettem: "-Kicsim, ez csak egy drága játékszer, nincs szükségünk rá ". 

A fagyi készítés azonban továbbra is izgatta a fantáziámat. Keresgéltem, kutakodtam... Éci sült banános fagyi receptje végül tettekre sarkalt, nem is lett rossz az első eredmény, ehető kategória. Bár ahogy ő is írta, nehézkesen fagyott a krém, amikor kivettem a hűtőből meg iszonyú gyorsan olvadt. Ki érti ezt? Aztán irányt váltottam és gondoltam Nóri precíz lány, biztosan megbízhatok a főzött vegán csokis fagyijában. Nagyon csokis fini lett, de állag szempontjából valami krémesebbre vágytam.  A soron következő próbálkozás egy kókuszos-sárgabarackos változat,  csak úgy spontán adagolva a hozzávalókat és láss csodát, ennek már volt gombócolható fázisa, békebeli vizes fagyikra hajazott erősen. 



Ezután találkoztam édességszakértő Panka barátnőmmel, aki biztosított afelől, hogy még  a kézműves fagyikba is tesznek mindenféle ezt-azt, amitől frankó lesz a cucc. Már-már kezdtem belenyugodni,  akkor marad a cukros bóti fagyi, amikor egy teljesen más témában indított facebookos párbeszéd folytán megtudtam, hogy a kertemben növekedő lilaburgonyából is  lehet fagyit keverni. Krumpliból fagyit? Ennél borzasztóbb dolgot elképzelni sem tudtam volna, de amikor a google képtalálatait megláttam, nem fért kétség: kipróbálom! Végül is a krumpli még mindig elfogadhatóbb alapanyag számomra, mint mondjuk egy tojás...és lehet éppen ez teszi fel a fagyiprojektemre a pontot. És feltette! És csúcs vele az állag. Az íz kompenzálására raktam bele  levendulát, citromot bőven, de még így is rohadtul krumplicukorra asszociálok, mikor a számba veszem, de veszettül jó az állaga és végül is az volt a kívánságom, hogy a megfelelő krémességet elérjem. Hurrá! Igazán nem panaszkodhatom. Csináljatok krumplisfagyit, tuti siker!

Hozzávalók nagyon nagy vonalakban:
- egy csésze héjában főtt lila krumpli lehéjazva és felkockázva
- kb. ugyanannyi görög joghurt
- 100 ml kókuszkrém
- fél citrom leve, de lehet hogy több
- levendula szörp vagy levendulás cukor ( bár édesítésre nincs szükség, de a levendula ízre igen! )

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az összetevőket simára turmixolom és fagylaltgépbe megkeverem...hiányában a fagyasztót sűrűn nyitogatva többször átkeverem. Ez tényleg nagyon gyorsan köt, valószínű a krumpli magas keményítő tartalma miatt.


 A süni a képen azért van, mert Praliné Paradicsom oldalán találtam egy szuper nyári játékot, ami július 15-ig tart, vonzó nyereményekkel. Játékba szállok a lila fagyimmal!

Rózsás papír kapszli  EZTETTEM boltjából.


2014. június 27., péntek

Finomhangolás- Zöld Múzsa kitárulkozás

Finomhangolás. Elérkezett ennek az ideje is a Zöld Múzsa alapjainak letétele után. Szabadjon rendhagyó módon az év mértani felénél egy röpke évértékelőt tartani, aminek tükrében a szentivánéji kívánságot is könnyebb volt megfogalmazni. A Zöld Múzsa háza táján visszanézve ( jelenből múlt irányába ) az események totális logikus láncolatot mutatnak a múltból a jelen felé. Nem tud erről nem eszembe jutni:  bár így látnánk mostani döntéseink következményét az élet minden területén,  nem gyötörne bennünket annyi kétség. Persze ez nem így van, de íme egy példázat, hogy működhetnek "jól" is a dolgok. A jóságát pedig a spontanitásnak tudom be, ebbe tudok kapaszkodni, ez az egyetlen téglám és malterom, amiből építkezek. Nem szeretnék ismeretterjesztő blog, sem szakirodalom lenni a témában, de még a vegán séf címre sem pályáznék, téríteni, meg pláne nem tisztem.  Valszeg szakács/pincér sem lesz belőlem, pedig nagyon rajta voltam a beiskolázás ügyén, de ha nem, hát nem erőltetjük. Én még elhiszem, hogy az történik velünk, aminek történni kell, anélkül hogy divatos ezoterikus irodalmat böngésznék. Az őszinte/nyitott kérdéseket viszont nagyra értékelem, már csak azért is, mert az a kérdezőt és a válaszadót is emeli, így aztán a Finomhangolás kezdése előtt  félórával, mikor Panka a konyhában az után érdeklődött, hogy mégis mi az ami engem mozgat ebben az egészben, igenlően bólogatva válaszoltam: igeeeen, a mozgás, a változás, a játék, a csinálás!!!... a gyerekkorom játszótéri magányának oldása, hogy legalább 44 évesen át tudjam adni pár embernek, hogy én abból a célból születtem- nagyon csúnya és önző lesz a családom irányában amit most fogok mondani-, hogy megtaláljam az életem különböző szakaszain azokat a játszópajtásokat, akik velem tartanak a hülyeségeimben. Irányítani, de egyben irányítva lenni. Nem tudni, de szomjazni a tudást és bátran felvállalni, hogy ugyan én ehhez nem értek, nincs róla bizonyítványom,  de szeretnék a dolgoknak részese lenni, mert ötleteim pedig vannak. És hiszem, hogy az egész akkor áll össze és akkor működőképes, ha van, aki ötletel, és van akinél ott a  tudás és tapasztalat ( szerepcserélhetnek is )... és a kettő között működik a párbeszéd. És nyilván még mindig azon rágom magam a legtöbbet, hogy a kommunikációm rossz, sőt mit mondok nagyon rossz! Ezért is van az, most bepofozom a karaktereket ide és nem törlöm ki, Isten engem úgy segéljen. Talán ez segít a továbblépésben, ha majd visszafelé nézem magam egy jövőbeli pontról, hadd legyen egy újabb ahaélményem ;-)

Két éve nyáron zöldre festem a szobát, majd fél évvel később ablakot nyitottam a konyhára és visszatértem a húszévesen lerakott reform étkezési alapokhoz. Nem telt el két hónap, belebotlottam a Restaurant Day kezdeményezésbe, amiből aztán kinőtte magát a Zöld Múzsa, majd tavaly nyáron spontán megszületett a logója Kisnyalkán irodalmár barátnőm fejében, aki jól ismervén engem zeneiséget és művészetet is látott benne. Persze mondhatod erre belemagyarázás, hiszen az ördög vasvillája is ott virít és ha a rendszerváltás előtti gyermekkorunk emlékeit megbolygatjuk akkor még sarló-kalapácsnak is nézhető a jel, ami a másiknak hangvilla. Ettől függetlenül  a muzsika, mint fogás a 2014. tervek hosszú  listáján abszolút ott volt,  lassan realizálódva, de úgy érzem jókor, a jó időben megvalósulva Bélyei Adél hárfazenéjével a desszert tökéletes párost alkotott.


Köszönet azoknak, akik még mindig bírják a fordulatszámomat követni és köszönet azoknak is, akik egy ideig bírták, aztán lemaradtak. 
Akik nélkül a Finomhangolás nem jöhetett volna létre:

- Bélyei Adél hárfaművész, akivel ismeretségünk a régmúltban gyökerezik. Tizenx évvel ezelőtt egy ruhás kiállításom megnyitóján játszott hárfáján, talán azóta nem is találkoztunk, most viszont annál nagyobb volt az öröm,
- Stier Adrienn, aki meglepetés fuvolajátékával örvendeztetett meg bennünket
- Nia barátosnőm és nyers bonbonkái
- Panka drága, aki 12!!! fánkkal érkezett és a makro lencséjén keresztül figyelte az eseményeket,
- Marci fiam, aki a Zöld Múzsa informatikusa és a grafikai munkálatok egyre profibb kivitelezője,
- Férjem, aki a vendégek tiszteletére frissre meszelte a tornácot! 

Köszönöm, hogy vagytok!  Kukuccs a rendezvényre  ITT!



Feketeerdő kosárka ( 16 db ):
a kosárka külső kérgéhez:
- 25 dkg dió vagy mandula ( áztatva és szárítva, majd ledarálva ) 
- 2 ek. kókuszreszelék
- 2 ek. darált lenmag
- 2 ek. kakaó ( lehet a felét karob porral pótolni )
- csipet só
- 1,5 tk. bourbon vanília
- 2 ek. méz ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )
- 10-12 szem áztatott datolya

a meggyes töltelékhez:
- 50 dkg magozott meggy ( ledarálva és lecsöpögtetve )
- 50 g minőségi étcsokoládé
- méz ízlés szerint ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )
- csipet só
- 1 tk. bourbon vanília
- 2 tk. agar-agar zselésítő

csokis krémhez a tetejére:
- 200 ml kókuszkrém ( cocomas márkájú )
- 100 g minőségi étcsokoládé
- 2 ek, kókuszolaj
- méz ízlés szerint ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )
- 1/2 tk. kardamon
- 1/2 tk. fahéj

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kéreg szilárd alkotórészeit egy tálba összekeverjük. A beáztatott datolyát a mézzel simára turmixoljuk és ha nem túl sietős, akkor pár órára a hűtőbe tesszük dermedni. Ha így járunk el, akkor kevésbé lesz ragacsos a nyers tésztánk és könyebben formázzuk belőle a kosárkákat. A megdermedt masszát hozzáadjuk a szilárd összetevőkhöz és egy gyurma szerű tésztát kapunk. Ezt 16 egyenlő golyóra osztjuk, majd folpackkal kibélelt kosárka formákba nyomkodjuk ( abszolút meditatív/türelem munka ). 
A lecsepegtetett meggyből gyakorlatilag egy öt perces lekvárt főzünk a fűszerekkel és a csokival. A mézet csak azután adjuk hozzá, ha már kihűlt. A kosárkákat ezzel a csokis-meggyes masszával púpozzuk tele. 
Minden fázis után érdemes a kosárkákat egy órára a hűtőbe tenni. Ezt a süteményt jó egy nappal a vendégek érkezése előtt elindítani. 
A legutolsó művel,  kókuszkrémet meglangyosítani és benne a csokit megolvasztani. Hozzá keverjük a fűszereket, a kókuszolajat,  az édesítést, majd langyos állapotában a kosárkák tetejét bevonjuk vele. Ezután mehetnek vissza a hűtőbe és ott addig várakozhatnak, míg a vendégek meg nem érkeznek. Egy biztos, garantált siker ízélményben azoknál, akik szeretik a csokisat. Nálam abszolút befutó! Próbáljátok ki ti is!




2014. június 25., szerda

Kukoricakása kéksajttal és fűszeres egresmártással

Szép emlékek élnek bennem a  múltkor főzött eper csatni-ról ( egy üveg még kamrám polcán várja a megbontás megfelelő pillanatát ). A minap mikor a szomszédból kaptam egy tál egrest, próbáltam a fűszeres szószt kiverni a fejemből, de nem sikerült...menthetetlenül egy újabb csatni születése kilátásban. Zöld színű egresből várhatóan egy szép zöldessárga eredménynek kellett volna születni, de a tál egresemben pirosak is akadtak szép számmal, mártásomat pirosas-bordósra beszínezve. Azért is bátorkodom rögzíteni ezt a könnyű vacsorának vagy vendégváró falatoknak kínálható fogást, mert az egres címszó alatt zömében édes lekvárok, szörpök és piték sorakoznak, ritkán találni köztük pikánsabb ízvilágú ételt. Innen inspirálódtam.



Kukoricakása hozzávalók:
- 5 dl víz
- 15 dkg kukoricadara
- 1 tk. himalaya só
- fél gerezd fokhagyma
- 1 kezeletlen citrom reszelt héja
- 3 ek. olivaolaj vagy kókuszolaj

- 20 dkg kéksajt (de más érett ízű sajt)

Fűszeres egresmártás hozzávalók:
- 50 dkg egres
- 15 dkg cukor vagy ennek megfelelő alternatív cukorpótlás
- 60 ml vörösborecet
- 1 ek. frissen reszelt gyömbér
- 1-2 kicsi chili paprika ízlés szerint
- pici só

- friss bazsalikom levelek a tálaláshoz




A vizet sózzuk és feltesszük forrni. Belenyomjuk a fokhagymát. Folyamatos keverés mellett adagoljuk hozzá a kukoricadarát, ügyelve, hogy ne legyen csomós. Kb. 10 percig főzzük kis lángon állandó kevergetéssel, amíg az edény falától el nem válik. Ekkor belereszeljük a citrom héját és hozzáadjuk az olivaolajat. Egy kerek tormát kibélelünk folpack-kal és egy centi vastagságban elterítjük benne a masszát. Míg kihűl, elkészíthetjük a mártást.

A fele egrest a többi hozzávalóval feltesszük egy lábosba főni. Gyakran megkeverjük, nehogy leégjen. Mikor az egres már szétfőtt, akkor beleöntjük a kimaradt mennyiséget is és még 10 percig tovább főzzük. Amennyiben az egresünk között vannak piros szemek, a képen látható végeredményt kell kapjuk...abban az esetben, ha csak zöld golyócskákkal van dolgunk, akkor a mártásunk sárgászöld színben fog játszani. 

Elővesszük a kihűlt polentát és nyolc cikkelybe vágjuk. Egy teflon serpenyőt veszünk elő, és minkét oldalukat két-két percig pirítjuk. Ezután egy tepsibe sorakoztatjuk a háromszög cikkelyeket, érett sajtdarabokkal a tetejükön 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk őket ( éppen csak addig, hogy a sajt meglágyuljon, nem szabad túlsütni ). 

A fűszeres egres mártással, friss bazsalikom levelekkel és friss salátával tálaljuk.


2014. június 13., péntek

Pizza Péntek

Írhatnám péntek tizenhárom, de jó lesz ez a pizza péntek. Már csak azért is, mert Nia barátnőm joggal várja tőlem a VKF!64. fordulójának nevezését. És mivel azt tartják, hogy a mai nap tízmilliószoros energetikával bír, gyarló módon egy színes pizzába fogalmaztam meg a jövővel kapcsolatos kívánságaimat, hátha visszaszáll rám... csak könyörgök ne tízmillió pizza formájában... konvertálást szeretnék kérni. Na de ezt majd megdumálom a felsőbb erőkkel, nektek pedig ismétlésként álljon itt a bevált receptúrám pizza ügyben.


Annyit fűznék hozzá, hogy a lisztet felesben szoktam adagolni, 10 dkg teljes kiőrlésű és 10 dkg fehér tönkölyliszt. Pizzát ebből szeretek sütni, bár még a rozsos is bejön nekem. A feltét alá pedig ízlés dolga, hogy piros vagy fehér masszát kentek. A piros nálam házi készítésű paradicsomos szósz, a fehér pedig tejföl ( vegánoknak napraforgóból turmixolt magtejfölt ajánlok ) és zöld fűszerekből készült pesto. Amit találtam a kertben: bazsalikom, oragano, zsálya + virága, lila bazsalikom, lilahagyma, zúzott fokhagymával és olívaolajjal. 
Mindezekkel megkenem a tésztát, aztán fantázia és kedv kérdése, hogy mely zöldségek kerülnek rá és milyen alakzatban. Szeretek játszani vele, ilyenkor beengedem a konyhába a kreatív textiles lényem...a varrott hangulatbonbonjaim után hívjuk ezt a kerek valamit hangulatpizzának. Esetleg van jobb ötletetek?





Sütés után picit veszít az élénk színeiből, de akkor meg az benne a jó, hogy a megkaramelizálódott zöldségekkel a tészta nagyon rendben van, istenien finom. Próbáljátok ki ezt a naturálisan ízletes változatot!

2014. június 1., vasárnap

Kerti focaccia

Ott kezdeném, észrevettem egyre figyelmesebb vagyok az alapanyagok terén. Eddig sem jöhettek szóba multik polcán sorakozó, több száz kilométert utaztatott zöldségek-gyümölcsök ( egy-egy  avokádó és lime azért becsúszik néha ). Mondhatod, hogy akkor elég szegényes konyhát viszek, de nem így van. A legegyszerűbb kertből szedettet is lehet minden nap máshogy párosítani, variálni és mivel ezt a textilek területén volt időm begyakorolni, most a zöldségekkel és fűszernövényekkel teszem! Addig mondogattam a textil során felmerülő alapanyag hiány okozta feszkó oldására: "abból főzünk, amink van", amíg tényleg felszabaduló időmben főzni nem kezdtem ;-) Szóval vigyázzatok! A gondolatok és kimondott szavak erejével nem lehet játszani ;-)



Most  a városhoz közeli szép nagy ( kiskastélynak hívja az egyik utcabeli bácsi ) házban élünk ( kicsi kerttel ), ami nem teljes egészében a miénk és közben arról álmodok, hogy szívesen cserélném  el egy vidéki, de fordított arányú, kicsi ház és nagy kert beosztásúra, ami teljes egészében a miénk. Ez az egyetlen megvalósításra váró álmom maradt... jó úton haladunk feléje...mivel már sem nekem, sem a férjemnek nincs állandó munkája, a létbizonytalanság ki fogja belőlünk hajtani a döntést a következő egy évben, ez már bizonyos. És ez itt most nem a panaszkodós rovat, csak szerettem volna, hogy ennek a minket súlyosan érintő és megoldásra váró kérdésnek a blogomban (is) nyoma legyen ... mert lehet  többször visszaolvasom magam, mint ahányan engem olvasnak ;-)



Vissza a kertbe, még ha kicsi is, de van és ez egyre nagyobb kincs manapság. Leginkább a fűszerkertre helyeztük a  hangsúlyt, meg a nagy kedvenceknek kell benne helyet szorítani, mint paradicsom, cukkini, spenót, mángold, cékla ... burgonyát nem szoktunk ültetni, meg semmi olyat, aminek nagy a helyigénye ... igaz most Nia barátnőm rábeszélt a lila krumplira, de nincs belőle több, mint húsz bokor. 

Elfelejtettem kiegyelni a céklát, most viszont naponta húzkodok párat a sorból ... mondottam nektek a facebookon, nem minden az, aminek látszik... ez bizony a képen gyerek cékla, éppen úgy fest, mint egy retek, de nem az,  íze meg végképp nem! A hűtőben  még várakozott az előző recept polentájából megmaradt darab, azt is felkockáztam és rápakoltam a kenyérlepényre + az elmaradhatatlan  fokhagymás-rozmaringos olivaolajos kenés... egyszerű és nagyszerű végeredmény. Higgyétek el, nem kell sok (hozzávaló) egy gasztronómia csúcs eléréséhez...csak át kell helyezni a bennünk lévő mércét! ;-)



Fokhagymás-rozmaringos focaccia ( kenyérlepény ): 
- 2 csésze liszt ( pl.: fehér és teljes kiőrlésű tönköly búza fele-fele arányban )
- 2,5 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- 2 ek. olívaolaj ( már a tésztába is a fokhagymás-rozmaringos olajat szoktam tenni )
- 1 kk. só
- 1/3 csésze meleg víz
- házi érlelésű fokhagymás-rozmaringos olívaolaj
- gyerek céklák negyedbe vágva,és  polenta kockák feltétként

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A lisztet beleszitáljuk egy tálba, olajat rácsorgatjuk, sót beleszórjuk. A közepében egy kis mélyedést csinálunk, amibe belemorzsoljuk az élesztőt, rászórjuk a cukrot és öntünk rá egy pici kis meleg vizet. Egy kis liszt szórással be szoktam takarni, miután az élesztő beindult a többi víz hozzáadásával tésztát gyúrunk belőle. Langyos helyen kb. 30 percig kelesztjük, míg a duplájára nem nő. Ekkor tenyérnyi lepényeket formázunk belőle, majd egy sütőpapírral bélelt lemezre sorakoztatjuk. Az ujjunkkal mélyedéseket nyomunk a lepényekbe, és sütés előtt megkenjük a felületüket a fokhagymás-rozmaringos olajjal. Ilyen  házi készítésű "csoda" olajakat érdemes előre elkészíteni kisebb mennyiségekben és a hűtőben tárolni. A bevezetőben leírt okoknál fogva került rá nálunk negyedekbe vágott gyerek cékla és kukoricadarából főzött puliszka felkockázva...ami éppen a kezetek ügyébe akad.