2013. április 22., hétfő

A szomszéd kertje mindig...

...pitypangosabb. Vasárnap reggel átkuksolva a kerítés lecei között erre a bölcs megállapításra jutottam, de mivel a léc másik oldalán ott volt a kedves szomszéd teljes valóságában, rögtön alkut kötöttünk, miszerint vágyakozásom tárgya könnyen kielégíthető, kaphatok egy  maréknyi pitypang levelet  gazdag termésükből.

kép forrása

Érdeklődő vagyok Erdőkóstolásban, de tapasztalatom egyenlő a nullával. Ösztönösen mégis rátapintottam a lényegre, hogy a pitypang leveleket felhasználás előtt egy-két órát hideg vízben érdemes áztatni, ettől kissé mérséklődik a  keserű íze. Jelentem cseppet sem mérséklődött,  némi utánaolvasás után azt is megfejtettem, hogy míg a szomszéd a legjavát szerette volna adni pitypangjának,  éppen ellenkezőleg a legkisebb és legzsengébb levelek adták volna az elviselhetőség határán belüli ízt... a gyerekek ízlelőbimbóinak ismeretében:-)


Ezek után nem volt más megoldás, mint enyhén sós vízbe dobtam pár percre őket, majd hasonlatosan a spenóthoz, csalánhoz és egyéb zöld féléhez, szűrtem és apróra vágtam. Innen a recept ismerős, csalános gnocchi néven fut kedvenc szemüveges szakácsomnál és a spenótos változat  az életre kelő colette veg konyha egyik családom által is elismert kajája. A legnagyobb dicséret Bálint fiamtól érkezett, aki egy szombati napon a töltött káposzta és a spenótos gnocchi paradicsommártásban fogások közül az utóbbit választotta és mind megette. 1:0 a javamra!


A galuskák receptje erősen hajaz a túrógombócéra: 

-  fél kiló friss spenót vagy csalán
- 25 dkg túró ( az eredeti receptnél némi parmezán sajttal turbózza fel a szakács )
- 3 dkg kukoricadara ( vagy búzadara )
- 3 dkg kukoricaliszt ( vagy rétesliszt )
- 2 tojás sárgája és a fehérje habbá felverve
- olajon megfonnyasztott apróra vágott hagyma, fokhagyma
- szerecsendió, bors, só

Amíg a galuska keverék a hűtőben pihen ( 1 óra ), elkészíthető a meleg paradicsommártás, benne friss zöld fűszerekkel, mint medvehagyma, snidling, oregano, bazsalikom... Pitypangos gombócból persze csak egy féladagot mertem készíteni, de nem kellett volna ez a nagy óvatosság, ketten a férjemmel nehezen, de megosztoztunk rajta;-) 



2013. április 19., péntek

Folyékony waldorf saláta

A zöldséGurunak egyetlen reális célja van...  több is lenne, de erre az  egyre van hiteles jogosítványa:  lelkesítő szócső, ami  konyhai kísérletekre hív, hogy változatosabb, természetesebb és egészségesebb legyen az asztalra tett étel. Nem kínál recepteket, ennek pedig azon egyszerű oka van, hogy szinte soha nem használok semmilyen mérőedényt, gondolatformán adagolom az összetevőket, kóstolok közben, úgy alakítom az ételt saját ízlésemre.  Ha mégis írok  receptet, azt utólag próbálom modellezni a kész ételből visszafelé... de ez nekem nem annyira furcsa, hogy visszafelé működöm;-)



Waldorf saláta, ezt a labdát dobtam fel. Szeretem azt a játékot, amikor felmerül egy mindenki által jól ismert étel, olyan, aminek ízvilága  mondjuk százból kilencvenkilenc embernek ismerős  és ezt az ételt olyan formán alakítjuk át, hogy annak állaga a felismerhetetlenségig megváltozzon, de az ízében az eredetihez hasonlatos legyen. Dél körül indultam a városból, ez 7 km bicózás hazáig, ahogy fogytak a kilométerek egyre éhesebb lettem.  Tekertem a bicikli pedálját, közben mozgattam agytekervényeimet. Hazaérve két variációt próbáltam ki. Az egyik egy krémleves lett, nagyjából a waldorf saláta három fő összetevőjéből: zeller, alma, dió... pici édesítő, növényi tej, citromlé, citrombors hozzáadásával. A diszítésként garantáltan vegyszer- és kipufogógáz mentes területről szedett ibolya szirmokat szórtam a tetejére.



A másik kísérletben ugyanezeket az összetevőket lereszeltem, a diót durvára vágva és megpirítva adtam a masszához, valamint zsiradék gyanánt egy evőkanál pálmazsírt adagoltam és fele-fele arányban  apró szemű zabpehellyel és zabliszttel kevertem össze ( ízlés szerint lehet édesíteni ).Vizes kézzel golyókat formáztam belőle és egy villa segítségével kicsit kilapítottam őket a tepsibe. Ezután a pogácsákat 20-25 percig sütöttem kis lángon. 



A levest legközelebb markánsabban ízesíteném... fogyasztása után hiányérzetem támadt. Ti mit tennétek bele fűszerként? Az almás-zelleres zabfalatkák viszont kitűnő ízharmónia, próbáljátok ki ti is!




Ha már nem bírod szuflával...

...jöhet egy kis szuflé. Megvan a napi kilométerem, bicajjal megyek mindenhová, a gyerekkel meg busszal és gyalog... + ráadásképpen futok. Nem szenvedek kilométerhiányban. Hazafelé tekerve Győrből,  nyomom a pedált közben fejben főzök. Mire hazaérek teljesen összeáll a menü, és a biciklin végzett előmunkálatok hatékonyabbá teszik a konyhai folyamatokat. Egy dolgot kellene már csak technikailag megoldani:  valaki  konyhakésszé tehetné a hozzávalókat, amire betolom  a kapun a kerékpárt, de maradjunk a valóság terepén;-)



Kedvenc szemüveges szakácsomtól láttam először egy cukkinis szuflét, amit tyúkállománya legelső tojásából készített. Azóta már többször kipróbáltam sikerrel. Ez nem kimondottan egy vega kaja, de a vegetáriánus szekcióba beleilleszthető... és mivel a szuflé állagát a tojás, és a belőle felvert fehérjehab adja, így nehéz is volna ezt más úton elérni.



Medvehagymáztunk vasárnap... már nem sok van a szedett mennyiségből. Nia barátnőm tudott egy rejtekhelyet a hozzájuk közel eső erdőben, nagyon óvatosan szedtük,  kiokosított, hogy egy tőn két levél nő, és akkor nem okozunk kárt, ha csak az egyiket csípjük le a tőröl, a másik marad.  Időnk volt bőven... nekem szokás szerint a szám gyorsabban járt, mint a kezem, de azt hiszem minden tekintetben körültekintők voltunk és nem irtottuk ki, sem taroltuk le az aljnövényzetet.



A szuflé, azaz felfújt medvehagymás szellemben készült, felhasználva némi karfiolt, pálmazsírt, rizstejet, kukoricalisztet, fűszereket és két szem  házi tojást. Jahhh, a színe nem pusztán a házi tojástól ilyen sárga, kurkumával rásegítettem egy kicsit... mert nem csak étvágyjavító hatása van ennek a fűszernek, hanem hangulatjavító is. Az elkészítés hagyományos módját itt találjátok, nem tettem vele mást, mint a tejterméket, lisztet megreformáltam, de ki-ki kedve szerint kísérletezhet vele, szerintem elrontani nem lehet, legfeljebb nem jön fel olyan szép púposra, mint némelyik ételfotón, vagy csak előbb fotózták, mint hogy összecsoffadt, ahogy az enyém is tette kihűlés közben. Mindez azonban pusztán esztétika, az íz élvezetét nem befolyásolja.


Sültek a sütőben a puffancsok, amikor csöngettek... Nia állt a kapuban,  ( nem volt megbeszélve ) a medvevadászaton a kocsijában felejtettük a fapuskánkat;-) Minden jó, ha a vége jó... együtt szedtük, együtt is ettük a medvehagymát. Jó étvágyat!

2013. április 13., szombat

G pont?

Élvezetek a konyhában...  egy új G pont születése, írja Judit barátnőm és azt hiszem nem áll messze az igazságtól:-) ZöldséGuru valóban egy kéjenc, aki sorra halmozza az élvezeteket. Perverz módon vonzódik minden színes zöldséghez. Az ételek állagában is jöhet bármi:  lágyan- selymesen- krémesen vonzó mellé kemény- roppanós- rágcsálnivaló. Ez a grissini - nevezhetjük ropogós rudacskának-   pikáns zöldborsó krémbe mártogatva, tunkolva maga a gyönyör, kérem:-) Aki nem hiszi, próbálja ki!



Végre tavasz, remélem nem kiabálom el! A kertben még semmi érdemleges nem történt a részünkről, most kezdjük a zsebkendőnyi szegletünk művelését, aztán a nyáron pályázhatunk majd a "kicsi kert, sok zöldség"címre. A tavalyi zöldborsó, újhagyma, sárgarépa, paprika, paradicsom, uborka termésünk sikerén felbuzdulva ugyanis lesznek újabb próbálkozásaink... Az évelő petrezselyem és a metélőhagyma csodásan zöldellik, szinte nincs nap, mikor ne hoznék belőlük a konyhába egy maréknyit, mint ahogy látszik, a grissini tésztájába is aprítottam a snidlingből jócskán. 



Grissini készült 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből, két-három evőkanál olvasztott pálmazsír, valamint fűszerek ( kömény, só, bazsalikom ) hozzáadásával és az apróra vágott metélőhagymával. Fél kocka ( 2.5 dkg ) élesztőt langyos vízben felfuttattam, mindezekből tésztát dagasztottam, majd fél óra kelesztés után centi vastag rudacskákat formáztam, jó hosszúakat, ha lehet.


Míg sülnek a sütőben a ropogós rudak, addig egy kanálnyi pálmazsíron megfonnyasztok egy vöröshagymát ( rendszerint póréhagymát használok helyette, valahogy szelídebb íze van ), és rádobom a fagyasztott borsót párolódni. Mikor a borsó megpuhult, összeturmixolom az egészet sűrű krémmé. Adok hozzá fűszereket a són, borson kívül koriandert szinte kötelezően és ha van kéznél egy pár szem friss menta levél, az nagyon pikánssá teszi. Egy gyors tányér diszítés póréhagyma karikákkal és friss paradicsommal, aztán kezdődhet a gyönyörfokozó mártogatósdi. Ennél egyszerűbb kaja tán nincs is, de most, hogy a képekre nézek: - milyen sokszor eszem a zöld-piros színkombót? Nahát?!





2013. április 8., hétfő

Diós croissan

A hétvége mindig sütési- főzési nagyüzem. Pár hónapja, mikortól a veg colette kísérletek folynak, duplán is az. Mit tehet egy anya, amikor már sokadszor hangzik el a kérdés: - Akkor most már többé nem sütsz nekünk csokis croissant? Megnyugtató mosollyal az arcomon válaszolok: -De sütök:-)... aztán vasárnap reggel  hatkor kidob az ágy, irány a konyhába begyújtani a sparheltbe és dagasztani a tésztát, hogy a család a croissan illatára ébredhessen. Jött egy hirtelen gondolat, miért is ne próbálnám átváltani egészségesebb alkotórészekre az összetevőket, így aztán két keverőtálban kezdtem a munkálatokat, az egyikbe mentek az eredeti recept szerinti alkotók, a másikba fehér liszt helyett teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt, az olaj helyett pálmazsírt olvasztottam,  kihagytam az egy tojást is, gondoltam, az meg már minek akkor bele. Tehéntej helyett rizstejben futtattam az élesztőt, igen mézzel... mert olyan vagány vega vagyok, aki még mindig mézet választ a nyírfacukor helyett, főképpen ha a mézhez bartell üzlet révén jutott ... nyirfa cukorra meg még nem érkezett senkitől ajánlat...;-) 

A diós tölteléket egyszerűen elintéztem, az olvasztott pálmazsírthoz kevertem némi mézet, ezzel kentem meg  a tésztát a receptben szereplő cukros margarin helyett. Utána pedig darált dióval vastagon meghintettem, amiből látszik, a diót sem vetem meg... ugyan eddig a mákról többet írtam.

A csokist le sem fényképeztem, minek, már láttatok olyat... viszont a diósról egy egész fotó sorozat készült. Szeretem ezt a naturális színkombót, ami úgy általában a reform sütikre jellemző, nem is tudom, olyan szép aranybarna minden anélkül, hogy tojással kenegetném a tetejét. Van kedve valakinek kipróbálni? Esetleg megkostólni? Tudjátok, hogy hamarosan lesz rá lehetőség!? Közeledik a május 18... a restaurant day:-)))