2014. január 26., vasárnap

Céklás zserbó...

... ami annyiban hasonlít a zserbóhoz, hogy réteges, csoki van a tetején és van benne dió. Nagyjából ennyi a hasonlóság a megannyi különbség között. Aztán ez a zserbó egy véletlenke, aki az agyam legrejtettebb zugából bukkant elő tudattalanul. 


Egy kis adalék. 44 éves vagyok, de a konyhámban még nem főtt húsleves. Gondolom sokatoknak ez elég képtelen hír. A húsleves persze a jéghegy csúcsa, erre a rózsaszín csíkos szeletkére pillantva  újabb képtelenséget írok, zserbót sem sütöttem még soha. Ez van. Valahogy kimaradt az életemből. Akkor most hogy jutott mégis az eszembe? Sehogy. Begyúrtam egy mézes kekszet, de szokásomhoz híven nem mértem a hozzávalókat és sz@r lett a tészta. Kérdeztem magamtól, most mi legyen? Csináltam próbasütést, de olyan volt mint a cibak. Régi tervem között szerepelt, hogy a tipikus házias sütiknek egy alternatív változatát összehozzam. Olyanokra gondolok itt, mint a Lajcsika, vagy a Puding kocka vagy akár a Zserbó. A lényege az újításnak abban állt volna, hogy a megsütött tészta lapok közé ne rámamargarinos-zacskóspudingos-félkilócukros-cuppanósmázos krém kerüljön, hanem valami éltetőbb-egészségesebb cucc.


Ott tartva a kezemben az elszúrt tészta darabot, gyorsan négy részre osztottam, és minden erőmet összeszedve nyújtottam belőle vékony lapokat ( nem volt egyszerű ) aztán megsütöttem. 
A lapok közé egy nyers krémet turmixoltam ezekből az alapanyagokból: áztatott dió és datolya, olvasztott kókuszzsír, pici méz, vanília por és egy darab sült cékla. A tetejére magas minőségű étcsokit olvasztottam. Egy 24 órát minimum állni szükséges a sütinek, hogy a száraz lapokat átjárja a krém fölös nedvessége, másnap szépen szelhető és az ízek is összeérnek. Mit is mondhatnék eme spontán született recept után? Próbáljátok ki! ;-)


Rusztikus főzelék héjában sült zöldségekkel és tökmaghabarással

Megdermedt a világ, alszik minden, pihen és erőt gyűjt, hogy a tavasz erejével újjászülessen. Úgy gondolom, ha a természet rendjét tiszteletbe tartjuk, akkor nem szaladunk le ilyenkor a szupermarketba koktélparadicsomért, sőt azt is megkockáztatom, hogy bárhová is szaladnunk kellene. Télen az idő is lelassul, mintha lassabban járna az óra rugója, a percek elnyúlnak, az órák meghosszabbodnak, a napok végtelennek tűnnek...szeretem ezt az időszakot. Ilyenkor minden munkámmal időben elkészülök,  nem kések el sehonnét.


Nem véletlen született  meg a gondolat a konyhában az egyszerűség jegyében fogant rusztikus főzelékről. A zöldségek a zord időben sütve/főzve/pároltan is kívánatosak. Személy szerint nagyon szeretem a fűszeres olajban pácolt, majd grillezett variációkat. A fűszerek FŐ SZEREK, gyógyítanak és fokozzák az élvezeteket., télen melengetik belsőnket, nyáron  hűtenek. Érdemes azonban néha egy-egy kísérletet tenni, hogy milyen a zöldségek saját íze, zamata, mert van nekik ilyen is. Ehhez nem szükséges mást tennünk, mint alaposan megmossuk, fóliába csomagoljuk és forró sütőbe puhára sütjük őket. Egészen izgalmas a répa, a cékla és a burgonya csak úgy a'la natur. 


Míg a zöldségek sülnek, addig egy kisebb lábosban készítek egy meleg szószt, olivaolajon megpárolok egy kis hagymát, fokhagymát, adok hozzá fűszereket ízlés szerint ( só, bors, római kömény, vegamix ), majd felforralom egy pár deci vízzel. Egy tölcséres turmixba töltöm, mikor már kicsit kihűlt, hozzádarabolok  egy megsült burgonyát és két maréknyi áztatott és pirított tökmagot. Krémesre turmixolom és a sült zöldségek héjának lehúzása és feldarabolása után egy tálban szépen elrendezve, hagymakarikákkal és némi friss zölddel meghintve a mártással nyakon borítom. Nevezzük bárhogy is a végeredményt, igazán laktató és tápláló téli étel.



2014. január 24., péntek

2014. január 22., szerda

Paszta tél

Olyan a tél amilyen. Mégis tudok ebben az enyheségben is fázni, így jól jönnek a melengető fűszerek. A minap az egyik indiai szakácskönyvemből kiragadtam egy zöldséges karit, amit szaftos egytálételnek fordítanék. Egyébként az indiai zöldséges recepteket mindig átvariálom, a krumplit általában kihagyom belőlük, aszafoetida helyett pedig használok igazi hagymát. A zöldségek bátran kombinálhatók, krumpli, répa, zöldbab, borsó, karfiol sorozatból az egyszerűség kedvéért kettőt kiragadtam. Találós kérdés: melyik kettőt? Igazából lényegtelen, mert amiről írni szerettem volna: felfedeztem a spanyol viaszt (sokadszor). Amíg lassú tűzön odateszem egy nagy serpenyőben a sparheltre a hagymát  pirulni, addig a tölcséres turmixba összedobom a fűszereket és egy folyékony pasztát készítek. Egy mozdulattal beleborítom, és pár perc újabb pirítás után jöhetnek bele a zöldségek plusz annyi víz, hogy ellepje őket. Fedő alatt puhára főzzük őket a fűszeres pasztás alapban, majd a végén tejszínnel ( kinek melyik jön be, növényi vagy állati ) krémesítem., sózom ízlés szerint. Számomra nagyon izgalmas így fűszerezni, ráadásul nem kellett külön fokhagymát préselni, chilit őrölni, koriandert apróra vágni, mert a turmix ezt elvégezte helyettem. Szóval ez egy jó móka. Másnap is bevetettem,  ma pedig  harmadszor fogok újrázni;-)



1 verzió a zöldséges karihoz:
- egy marék koriander levél ( ez mondjuk éppen hűsítő hatású, de ügyelünk majd az egyensúlyra )
- 1-2 szem apró szárított chili paprika
- 2 kk. őrölt koriander
- 1,5 kk. római kömény
- 1.5 kk. kurkuma
- egy kis darab friss reszelt gyömbér
- egy csipet őrölt kardamon ( ez egy új fűszerfelfedezés, így most mindenbe kerül )
- 2-3 gerezd fokhagyma
Mindezt kb. egy deci vízzel simára turmixoljuk.

Új nap, új recept. Ez a narancsos tofu jött szembe és nagyon tetszett. Ráadásul ismét be tudtam dobni a pasztakeveréses módszert.


2 verzió a narancsos tofuhoz:
- 2 ek. szójaszósz
- 2 ek rizsecet ( balzsamecet is jó bele vagy gyümölcsecet )
- 2 ek juharszirup, agavé vagy méz ( ki mennyire elvetemülten gazdag;-)... )
- chili paszta, de nekem van jó kis kertben termesztett szárított chilim, így azt tettem bele ismét
- 2 tk. kukoricakeményítő
- narancs leve és héja ( a héjától van egy kis averzióm, így ha nem bio, akkor inkább mégse )
- kb. fél deci melegvízzel összeturmixolom, és a serpenyőbe fokhagymás olivaolajon előpirított kápia paprika csíkokra és  natur tofukockákra öntöm, majd pár percig forralom.  Főtt gabonákkal, petrezselyemmel, pirított szezámmaggal, téli nyers salátával tálalom és közben a harmadik variáción gondolkodom erősen. Ebéd után visszajövök:-)

Téli asztali örömök

...és akkor ugyanezen napon, hogy boldog új esztendőt kívántam, mindjárt az első tudósításon is túlesünk. A hétvégén több fogásos menüsorral mutattuk be vendégeinknek, hogyan lehet kizárólag növényi alapanyagokat felhasználva változatosan étkezni. Ha nyomon követtétek a múlt évet, akkor tudjátok, hogy tavaly májusban a Restaurant Day kezdeményezéssel indult útnak alkalmi éttermünk és február 16-án továbbra is tervezzük a csatlakozást a világ többi egy napos étterméhez, így akik most nem fértek oda az asztalhoz ne búsuljanak, hamarosan újból terítünk!





A változtatás jogát fenntartva a mogyorós csokis torta kökényes csokissá avanzsált, mindenki megelégedésére és még sütni sem kellett. A szárított tőzegáfonya pedig nem csak egészséges, szép is;-)

Tervek azok vannak!

A novemberi RD óta nagy vonalakban egyfolytában főztem,  persze a bogon való megörökítésre nem futotta. Úr Isten több kilónyi aprósüti, heteken keresztül három fogásos menü készült a konyhámban és minden eltűnt anélkül, hogy lencsevégre kaphattam volna.  Biztosan voltatok már ti is így: amikor egy téma foglalkoztat és keresed benne a helyed, olyan feladatokkal is megkínál a sors, amiről utólag kiderül, nem csak konyhatechnika fejlődik tőle, alapvetően emberismeret volt a lecke címe. Szóval a december sűrű volt, maradjunk tömören ennél a megállapításnál, egy maraton főzőkurzus közepén találtam magam, (utólag persze ) egy percét sem bánom. Egyben körvonalazódott mit szeretnék ebben az évben (és mit nem!!!): további élményt nyújtani a vegán konyha terepén, különleges (valóságos) helyszíneken színesen tálalva, a gasztrot helyenként kultúrával keresztezve. Például itt van ez a kis magaslat, aminek Világosvár a neve és alig pár száz méterre lakunk tőle. Hát az én lelki szemeim előtt lenvászon abroszt lenget a dombocska tetején a szél, a lépcsőfokok mécsessel vannak kivilágítva, és miközben a háttérben halk zene szól, a tekintetünk a lenyugvó naplementét pásztázza. Nagyon várom a tavaszt, hogy végre "kizöldmuzsikálhassunk";-) Egyet ígérhetek és ezt számon is kérhetitek rajtam, hogy tudósítok a helyszínekről, ahol a Zöld Múzsa (és csapata) előbújik spontán a bokorból vendégasztalával.