... kaptam útravalónak. Jó muníció, energiákat megmozgató, el nem fáradó...de azért most sikerült túlfeszítenem az íjat, annak meg ismerjük a veszélyeit. Minden eltervezett program ki lett pipálva, csak az előkészületekben ( meg az utómunkálatokban ) az " együtt " egyre inkább "egyedüllé" változott. Lelket bennem tartó barátom írta: "...magadra maradtál kicsit, de az ilyen kaliberű embereknél ez nem ritkaság, tök mindegy, milyen szakterület - nehéz az ilyen sebességű szárnyalást, pörgést követni..." és az elevenemre tapintott, nem mehetek el eddig a pontig, nem válik javamra.
Kinyitottuk negyedszerre a Zöld Múzsa egy napos vegán éttermet, eddig még ki nem próbált, új formációban, svédasztalos terítéssel. A teljesség igénye nélkül volt itt bíbor-bársony leves cékla-vöröskáposzta kombóval, magtejföllel. Visszahoztunk több már kipróbált receptet új köntösben. A novemberi RD cukkini tekercs töltelékét a sütőben enyhén megpirított kelkáposzta levelekbe csavartuk. Panka remekművét a közönségünk visszaköveteli, csupa-csoki cupcake-ket is repróztam a bounty torta mellett. Ha jól számolom tizenegy féle ételt hoztam össze három nap alatt... harminc fő részére. Négy fős csapatunk háromra zsugorodott, a háttérmunkálatokban pedig anyukám egyedül tartotta a frontot. Megéreztük a létszámcsökkenést...és a vendégek között nem bújt meg sem stylist, sem fotós... mindezek ellenére zökkenőmentesen, kicsit a szokásosnál csendesebben telt ez a félhivatalos negyedik éttermi napunk.
A vendégek persze változatlanul lelkesen jöttek, nagyon sok új arc, ismeretség, jóleső elégedettséggel. Kérdésekkel bombázva bennünket: mi az a magtejföl, meg hogy készült a rozmaringos sült kápia paprikás peszto, és mi van a gluténmentes kenyérben búzaliszt helyett, amiket Bálint barátunk dagasztott, sütött mindenki örömére, mert kísérletező kedve éppen ebben az irányba vitte figyelmét, mi pedig piros pontot adtunk próbálkozásának:-) Volt mellett teljeskiőrlésű búza-és rozsliszt keverékéből kovásszal készült kenyér szintén általa szervírozva. Nyitott és hálás közönségnek dolgozunk, ez sok erőt ad ahhoz, hogy alkalomról alkalomra megújuljunk és mindig tudjunk valami különlegességgel készülni.
Aztán meglepetések is érnek bennünket, régen megismerésre váró virtuális barátok kopogtatnak ezeken a napokon be hozzánk. Áramlik az energia a jó értelemben... adunk-kapunk, egyértelműen az utóbbi felé billen a mérleg. Másnap reggel vonatra ültünk Misivel, hogy megnézzünk pár Budapesten nyíló alkalmi formációt, mert nagyon vágytam, hogy a vendéglátós kötényemet vendégeskedő jelmezre cserélhessem. Pesti barátnők csatlakoztak a kóstoló kommandóhoz - aki ebbe az éttermesdi mókában nyakig benne van, elég sok szempont alapján sasolja a helyszíneket (ez amolyan szakmai ártalom ). Elsőként a Gourmet7 Bisztróba estünk be, ahol ínyenc falatokkal találkozhattak a gourmandok, így mi is. Mindegyikünk talált kedvére valót, bár az igazat megvallva képtelenség volt végigkóstolni a sokszínű kínálatot.
A Muminék tésztáját villám gyorsan faló Misi... házi aszalt paradicsomos gnocchi... nagyon finom, na!
Azon gondolkodom, ha mégis egy alkalommal teljesen kihagynám a Zöld Múzsás RD napját az életemből, akkor hová utaznék el szívesen Európán belül kulináris élvezeteket hajszolni... nem mennék messzire, Prága egy élhető, jó hangulatú város... ott keresnék felfedezésre váró helyszínt. De annyi terv van a jövőre nézve, hogy ennek megvalósulásának valószínűsége egyenlő a nullával...de hátha! Május 17-én pedig újra nyitnak kreatív éttermesek ezrei, menjetek, egyetek... most már így is úgy is próbáltam...mindegyik oldalról nézve élmény a javából!
