Eklektika a konyhában

" Eklektika...egyediségét a válogatásban kiélő irányzat." Ebben érzem magam igazán jól, nem csak a konyhában. Anno - tanulmányaim során -, az építészetben is vonzottak   effajta megoldások, de a lakberendezői iskolában erősödött fel a harmonikus zagyvaság iránti vonzalmam. Szerintem a textiles munkáimban is folyamatosan erre treníroztam magam, hogy valamifajta vezérelvre felfűzve - főképpen a színek alapján-,  csapongó gondolataimat formába öntsem. Miért is lenne akkor ez  másképp a konyhában? Amikor elkezdtem írni a legutóbb készült torta receptjét, bekattant :  e k l e k t i k a.  A torta alap ( tej, tojás mentes ), de sütött tészta, a krém nyers vegán turmixolt massza és nem rösteltem mindezt nyakon borítani kókuszkrémes fehércsokis mázzal,  minden jóízlésű, stílushű vegán megbotránkoztatására ;-) Én hiszek abban, hogy minden elv felülírható, a fantázia nem tűr kötöttségeket és az intuíciónál nincs jobb motor a világon, így miért is ne kísérleteztem volna vele egy csajos buli desszertjeként, éppen most, éppen erre az alkalomra?

     Torta alapról szeretném még elmesélni, hogy averzióm van a nyers tortákban bögre számra használt
olajosmagoktól és szerintem minden jó érzésű embernek is, főképpen aki munkával keresi a kenyerét ( Elég árnyalt voltam? Dió ma a piacon 3000 Ft/kg, kesudió vagy mandula 4.000 Ft/kg ... nem köntörfalazok, ami sok, az sokkkkk! ) Szóval együnk egészségesen, de nem árt az eszünket is használni ( néha ). A kéregnek nevezett másfél csésze/bögre olajosmagos alap helyett például zseniális bármimentes piskóta süthető. Ha elég korszerű a konyhánk felszereltsége, akkor biztosan gluténmentes liszt alternatívák is megtalálhatók már benne. Piros pont ezért.

A receptet Panka után szabadon alkalmaztam. Éppen ma sütöttem meg  harmadjára és újabb nagy tapasztalatra tettem szert az alkotóelemek szabad variálásában, ugyanis kiderült, nem kell kétségbe esni, ha nincs otthon avokádó így uborka szezon idején, egy darab cukkini is megteszi helyette. A krémek nyers turmixolt változata nagyon szimpatikus, mondhatni kedvenc műfajom. Érdekes, ahogy az állagok alakulnak, rendkívül sok receptúrát próbáltam, szinte mindig siker koronázta a munkámat, ha meg mégse, akkor parfétortává avanzsált a desszert ;-) Aztán jön  a harmadik réteg, és tudom a kesudió egy jolly-joker, használom is, szeretem is, csak kezd az x-dik torta után uncsivá válni...és akkor jött egy pimasz gondolat, hogy tegyünk  rá olvasztott fehér csokit, aminek az egészség és édesség faktora kérdőjeles, de miért is ne, a torta többi része úgy sem elég édes (még)!  

Azért gondoltam ilyen hosszú lélegzetű bevezetőt írni, mert tényleg  intuitív módon működök, sok minden megnézek a neten, van hogy nincs kedvem változtatni, de van olyan is, amikor rámtör a keresztbe-kasba kutyulás. Bíztatok mindenkit, hogy merjen nem receptúra alapján serénykedni, sokkal több tapasztalatra és egy idő után hasznos következtetésre tehet szert, ami később saját receptekhez is elvezet. És nincs annál jobb érzés, mikor nem reprózunk, hanem magunkat adjuk egy ételben (is)! 

Nyári lányok torta:

tortalap:  útmutatás  Panka fánk receptjénél... annyi megjegyzést tennék, hogy egy  20 cm átmérőjű  kerek csatos tortaformába simítottam a tésztát és pár perccel érdemes a sütési időt meghosszabbítani, hogy átsüljön rendesen...az avokádót pedig  egy méretben azonos cukkini darab is kiválthatja. Ebben az estben a cukkinit, a mézet, a tejet és a kókuszzsírt összeturmixolom és ezt keverem a száraz összetevőkhöz. 

kesudiós-epres nyers krém: 

- 1 csésze ( kb. 20 dkg ) kesudió beáztatva

- 1 csésze fagyasztott epervelő vagy házi eperlekvár

- 1 tk, vanília

- 1/3 csésze kókuszolaj

- ízlés szerint méz vagy más alternatív édesítés 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A hozzávalókat egy tölcséres turmixba töltjük és simára turmixoljuk. A képen látható lilás szín úgy jött létre nálam, hogy méz helyett 8-10 szem beáztatott datolyát tettem bele ( nagy hiba volt )... piros gyümölcsökhöz ezt soha többé, mert csúnyán elszürkíti az egyébként csodás rózsaszínes árnyaltokat. Csokis krémeknél nincs ezzel gond, de a világosabb színű masszáknál erre is figyelnünk kell. 

kókuszkrémes-fehércsokis máz:

- 100 ml cocomas márkájú kókuszkrém ( fél doboz )

- 100 g fehér csoki

- 1 ek. kókuszolaj

- friss bogyós gyümölcs ( málna, piros- és fehér ribizli )...mivel már lement az eper szezon

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kókuszkrémet meglangyosítom és a csokit beletördelem. Addig kevergetem míg teljesen el nem olvad, majd a kókuszolajat is hozzáadom. Érdemes a krémet visszahűteni, mielőtt a torta tetejére simítjuk.  Akkor jó, ha már kicsit nyúlós és a túlfolyások a torta tetejéről sem szaladnak le patakokban... jujjj, nem tudom, hogy írjam le ezt, de talán érthető! A tetejét friss piros bogyós gyümölcsökkel és mentalevelekkel diszíthetjük. 

Finomhangolás- Zöld Múzsa kitárulkozás

Finomhangolás. Elérkezett ennek az ideje is a Zöld Múzsa alapjainak letétele után. Szabadjon rendhagyó módon az év mértani felénél egy röpke évértékelőt tartani, aminek tükrében a szentivánéji kívánságot is könnyebb volt megfogalmazni. A Zöld Múzsa háza táján visszanézve ( jelenből múlt irányába ) az események totális logikus láncolatot mutatnak a múltból a jelen felé. Nem tud erről nem eszembe jutni:  bár így látnánk mostani döntéseink következményét az élet minden területén,  nem gyötörne bennünket annyi kétség. Persze ez nem így van, de íme egy példázat, hogy működhetnek "jól" is a dolgok. A jóságát pedig a spontanitásnak tudom be, ebbe tudok kapaszkodni, ez az egyetlen téglám és malterom, amiből építkezek. Nem szeretnék ismeretterjesztő blog, sem szakirodalom lenni a témában, de még a vegán séf címre sem pályáznék, téríteni, meg pláne nem tisztem.  Valszeg szakács/pincér sem lesz belőlem, pedig nagyon rajta voltam a beiskolázás ügyén, de ha nem, hát nem erőltetjük. Én még elhiszem, hogy az történik velünk, aminek történni kell, anélkül hogy divatos ezoterikus irodalmat böngésznék. Az őszinte/nyitott kérdéseket viszont nagyra értékelem, már csak azért is, mert az a kérdezőt és a válaszadót is emeli, így aztán a Finomhangolás kezdése előtt  félórával, mikor Panka a konyhában az után érdeklődött, hogy mégis mi az ami engem mozgat ebben az egészben, igenlően bólogatva válaszoltam: igeeeen, a mozgás, a változás, a játék, a csinálás!!!... a gyerekkorom játszótéri magányának oldása, hogy legalább 44 évesen át tudjam adni pár embernek, hogy én abból a célból születtem- nagyon csúnya és önző lesz a családom irányában amit most fogok mondani-, hogy megtaláljam az életem különböző szakaszain azokat a játszópajtásokat, akik velem tartanak a hülyeségeimben. Irányítani, de egyben irányítva lenni. Nem tudni, de szomjazni a tudást és bátran felvállalni, hogy ugyan én ehhez nem értek, nincs róla bizonyítványom,  de szeretnék a dolgoknak részese lenni, mert ötleteim pedig vannak. És hiszem, hogy az egész akkor áll össze és akkor működőképes, ha van, aki ötletel, és van akinél ott a  tudás és tapasztalat ( szerepcserélhetnek is )... és a kettő között működik a párbeszéd. És nyilván még mindig azon rágom magam a legtöbbet, hogy a kommunikációm rossz, sőt mit mondok nagyon rossz! Ezért is van az, most bepofozom a karaktereket ide és nem törlöm ki, Isten engem úgy segéljen. Talán ez segít a továbblépésben, ha majd visszafelé nézem magam egy jövőbeli pontról, hadd legyen egy újabb ahaélményem ;-)

Két éve nyáron zöldre festem a szobát, majd fél évvel később ablakot nyitottam a konyhára és visszatértem a húszévesen lerakott reform étkezési alapokhoz. Nem telt el két hónap, belebotlottam a Restaurant Day kezdeményezésbe, amiből aztán kinőtte magát a Zöld Múzsa, majd tavaly nyáron spontán megszületett a logója Kisnyalkán irodalmár barátnőm fejében, aki jól ismervén engem zeneiséget és művészetet is látott benne. Persze mondhatod erre belemagyarázás, hiszen az ördög vasvillája is ott virít és ha a rendszerváltás előtti gyermekkorunk emlékeit megbolygatjuk akkor még sarló-kalapácsnak is nézhető a jel, ami a másiknak hangvilla. Ettől függetlenül  a muzsika, mint fogás a 2014. tervek hosszú  listáján abszolút ott volt,  lassan realizálódva, de úgy érzem jókor, a jó időben megvalósulva Bélyei Adél hárfazenéjével a desszert tökéletes párost alkotott.

Köszönet azoknak, akik még mindig bírják a fordulatszámomat követni és köszönet azoknak is, akik egy ideig bírták, aztán lemaradtak. 

Akik nélkül a Finomhangolás nem jöhetett volna létre:

- Bélyei Adél hárfaművész, akivel ismeretségünk a régmúltban gyökerezik. Tizenx évvel ezelőtt egy ruhás kiállításom megnyitóján játszott hárfáján, talán azóta nem is találkoztunk, most viszont annál nagyobb volt az öröm,

- Stier Adrienn, aki meglepetés fuvolajátékával örvendeztetett meg bennünket

- Nia barátosnőm és nyers bonbonkái

- Panka drága, aki 12!!! fánkkal érkezett és a makro lencséjén keresztül figyelte az eseményeket,

- Marci fiam, aki a Zöld Múzsa informatikusa és a grafikai munkálatok egyre profibb kivitelezője,

- Férjem, aki a vendégek tiszteletére frissre meszelte a tornácot! 

Köszönöm, hogy vagytok!  Kukuccs a rendezvényre  ITT!

Feketeerdő kosárka ( 16 db ):

a kosárka külső kérgéhez:

- 25 dkg dió vagy mandula ( áztatva és szárítva, majd ledarálva ) 

- 2 ek. kókuszreszelék

- 2 ek. darált lenmag

- 2 ek. kakaó ( lehet a felét karob porral pótolni )

- csipet só

- 1,5 tk. bourbon vanília

- 2 ek. méz ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )

- 10-12 szem áztatott datolya

a meggyes töltelékhez:

- 50 dkg magozott meggy ( ledarálva és lecsöpögtetve )

- 50 g minőségi étcsokoládé

- méz ízlés szerint ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )

- csipet só

- 1 tk. bourbon vanília

- 2 tk. agar-agar zselésítő

csokis krémhez a tetejére:

- 200 ml kókuszkrém ( cocomas márkájú )

- 100 g minőségi étcsokoládé

- 2 ek, kókuszolaj

- méz ízlés szerint ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )

- 1/2 tk. kardamon

- 1/2 tk. fahéj

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kéreg szilárd alkotórészeit egy tálba összekeverjük. A beáztatott datolyát a mézzel simára turmixoljuk és ha nem túl sietős, akkor pár órára a hűtőbe tesszük dermedni. Ha így járunk el, akkor kevésbé lesz ragacsos a nyers tésztánk és könyebben formázzuk belőle a kosárkákat. A megdermedt masszát hozzáadjuk a szilárd összetevőkhöz és egy gyurma szerű tésztát kapunk. Ezt 16 egyenlő golyóra osztjuk, majd folpackkal kibélelt kosárka formákba nyomkodjuk ( abszolút meditatív/türelem munka ). 

A lecsepegtetett meggyből gyakorlatilag egy öt perces lekvárt főzünk a fűszerekkel és a csokival. A mézet csak azután adjuk hozzá, ha már kihűlt. A kosárkákat ezzel a csokis-meggyes masszával púpozzuk tele. 

Minden fázis után érdemes a kosárkákat egy órára a hűtőbe tenni. Ezt a süteményt jó egy nappal a vendégek érkezése előtt elindítani. 

A legutolsó művel,  kókuszkrémet meglangyosítani és benne a csokit megolvasztani. Hozzá keverjük a fűszereket, a kókuszolajat,  az édesítést, majd langyos állapotában a kosárkák tetejét bevonjuk vele. Ezután mehetnek vissza a hűtőbe és ott addig várakozhatnak, míg a vendégek meg nem érkeznek. Egy biztos, garantált siker ízélményben azoknál, akik szeretik a csokisat. Nálam abszolút befutó! Próbáljátok ki ti is!