Saláta volt ebédre

Végéhez közeledik a VKF! 63. epizód, ahol lehetőséget adtunk a zöldségeknek szerepjátékra.

Ahány ház, annyi szokás... de el kell mondjam nektek, nálam nagyjából minden ebéd ( amikor rajtam kívül nincs itthon senki és amikor elkészítem magamnak ) így néz ki. Szeretem az egyszerű és egynemű ételeket, ezért is érdekel a természetes vegán életmód és inspirálóan hatnak rám  a nyers étel receptek.

De vessük rá magunkat a salátára, mi minden került ma a tányérra? A piacról hazajött velem a kosaramban egy brokkoli, fél kiló spárga, egy csomó retek, pár szem lilahagyma... a kertben pedig megdézsmáltam az olasz saláta mix balkonládát, valamint a rukola erdőt. A snidling már virágba borult, abból is jutott a tányérra. És a borsó - csak a férjem meg ne lássa -, már megint a virágját és a kacsokat legelem... mint egy biológus tudálék, úgy ismételgeti: ... "A virágból lesz a termés. Ha lelegeled a virágot, nem lesz termés!"

Tavaszi tésztasaláta ( 4 személyre):

- 50 dkg zöld spárga

- zsenge karalábé

- 1 tk. kókuszzsír

- 25 dkg durum- vagy tönköly tészta 

- csomó retek

- kisebb lilahagyma

- egy marék apró vegyes saláta levél, borsó virág és hajtás opcionálisan...snidling virág lila lelkületű nőknek!

brokkolis magtejföl:

- 15 dkg brokkoli nyersen

- 1 csésze napraforgómag ( előre beáztatva )

- fél csésze víz, 

- citrom, pici só, 1 tk. méz

mustáros repceolajas öntet:

- 1/2 dl repceolaj

- 1 kk. magosmustár

- fél citrom leve, 

- csipet só, bors

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy nagy lábosban forralunk vizet, amibe teszünk sót és a tésztát kifőzzük benne. Leszűrjük és lecsöpögtetjük. A mustáros repceolajas öntet hozzávalóit egy kisebb üvegbe tesszük és jól összerázzuk, majd 2 evőkanálnyit a tésztára csorgatunk (nálam mindig van ilyen a hűtőben készen, így  most csak elegáns mozdulattal elővettem). A brokkolit apró rózsákra szedjük és alaposan megmossuk. Egy tölcséres mixerbe tesszük a magtejföl többi hozzávalójával egyetembe és krémesre turmixoljuk. A spárgával a szokott módon elbánunk ( letörjük a végét, mert a fás részt nem annyira szeretjük, de nem dobjuk ki, csak eltesszük a hűtőbe egy következő ételnél való felhasználásig ), pár szemet a hámozó segítségével vékony szeletekre vágunk, a többit pedig a serpenyőben felhevített kókuszzsírra dobjuk és pár percig pirítjuk. Nem érem be fűszerezés nélkül... füstölt paprikával és némi chilivel szórtam meg... de a spárgának önmagában is jó íze van. Miután a spárga elkészült, ugyanezen serpenyőben a gyufaszálra felvágott karalábét is lepirítjuk.. ne sajnáljuk a füstölt paprikát ;-) A retket megmossuk, negyedekbe vágjuk, a lilahagymát vékony szeletekre.

Amikor minden alkotóelem elkészült, egy nagy tálban a tésztát a pirított karalábéval, spárgával összekeverjük, valamint a retket és a lilahagymát is rászórjuk. A brokkolis öntetet már csak a tányérokra porciózás után kanalazzuk rá és a nyersen hagyott spárga szeleteket, saláta leveleket, virágokat szórjuk ízlésesen a tetejére. 

Május 7 éjfélig várom a colette.color@gmail.com levelesládámba a saláta receptekhez vezető linkeket... aztán már csak rajtam áll hogy milyen salátamix összefoglalót "gyúrok" össze belőlük.

Áprilisi bőségtál

Hosszú évekig tartó kézműves vásározás belém véste a jeles napokat. Szent György kikelet ünnepét megannyiszor ünnepeltük munkával a szombathelyi skanzen kézműves vásárán. Régi szép emlékek. Erre inni enni kell! Aztán, hogy kedvenc szemüveges szakácsom csupa zöld levese ihletett meg jobban vagy gyermekkoromban a nagymama udvarán kutyult kora tavaszi gazleves, egyre megy?! 

Ismét terítettünk vendégeinknek, ahová a böjti időszak után, a Húsvét megújító erejével feltöltődve ültünk asztalhoz a Zöld Múzsa áprilisi bőségtála köré. A Szent György leves előtt opcionálisan választható volt a nyúli Cseri pincészet 2013-as Irsai Olivérjéből egy pohárka. Kortyolva a friss és zamatos nedüt, az alkalmi étterem nyugati tájolású szobájának ablakán betóduló napsugarak lecsukatták velünk szemünk és közben azaz édes érzés kerített hatalmába, mintha a békebeli traubi szóda buborékjai csiklandoznák orrunk nyálkahártyáját ;-) Teli találat egy kezdő bornak, köszönet az ajánlásért Gábornak.

    

Sorra jöttek a fogások. Leves mellé répa croassiant járt, majd következett az áprilisi bőségtál benne szintén a környékről, Nyalka-kishegy tövében termett zöld spárgával. Magtejfölre szórt pisztáciával, füstölt paprikás apró újkrumpli retekkel, lilahagymával, repceolajos öntettel valamint spenótos falafellel ( csicseriborsós golyók) ...aki folytatta a spontán rögtönzött borkóstolót, volt mit leöblíteni a Taschner rozéval. Az elmaradhatatlan ehető tányérba saláta torony került zsenge borsó hajtással, aminek szervírozásakor gyermek énem bújt ismét elő és úgy ütögettem a répa-cékla-alma összetevőkből "sütött" kis halmokat a formából, mint annak idején a homoktortát. Elérkeztünk a desszerthez is, ami nekem mindig a legizgalmasabb pontja az étkezésnek ... ilyenkor kiderül vagy beborul, mit sütöttem két álló napig. Szóval a vegán étkezés egy kényes pontja ez minden szempontból. Ne legyen benne se cukor, se tojás, se tej, se semmi ... biztosan nem véletlen, hogy éppen mindenmentes Nóri konyhájából inspirálódtam tésztailag és a húsvéti kuglófjának tésztáját négy kör alakú tortalapnak sütöttem meg. Krémnek kesudiós-datolyás masszát turmixoltam, a középső színes krémbe pedig tettem friss eperből agar-agar hozzáadásával felfőzött zselét. Alig várom, hogy beérkezzen a szabadföldi eper szezon, mert a torta ismétlésre vár extra epertartalommal. A vacsora sorát Hangyál Balázs Angelus-a koronázta... aminek ajánlójában ezt olvashatjuk: " aki ezt a bort megkóstolja, annak életét vidámmá teszi! ". Kívánhatnék e ennél többet egy vegán vacsora végére: Legyen így. Legyetek vendégeink máskor is! Aki pedig még nem próbálta, járjon utána... legközelebb május 17-én terítünk.

A kint és a bent kérdése április szeszélyén múlott ( végül bent lett belőle ). Kárpótlásként a vacsoraesten  a nap sugarai is tiszteletüket tették. Köszönjük ... ez így volt kerek! 

Hús nincs, anya?

Az RD ugye pünkösd előtti szombatra esett és nyilván semmi másra nem tudtam koncentrálni, mint erre. Másnap hajnalban ért a sokk - háromnál tovább nem bírtam aludni - egy felől, hogy a konyha olyan volt, mintha bombát dobtak volna be az ablakon, másrészt piros pünkösd vasárnapjára ébredtünk, és nekem családanya minőségemben villantanom szükséges reggelit, ebédet, vacsorát.... majd  pünkösd hétfőn  ismételve mindezt. Benézve a kamrába leesett, hogy a családnak nem vásároltam be, nem csak húst, mást sem. Rendelkezésre állt nagyobb mennyiségű feldolgozatlan zöldség, mint retek, újburgonya, újhagyma, chili, padlizsán és zöldspárga + vegán alapanyag ( magok, lisztek, stb. ) nagyjából más semmi. No problém. Megoldottuk. Nem éheztek. Párszor hangzott csak el a fiúktól rutinszerűen a kérdés: - Hús nincs, anya? A mosolyom is elég nekik válasznak;-)

Reggelire például csokitorta volt, mert az RD egybeesett a nagyfiam tizonnyolcadik szülinapjával. A tortával Domi lepte meg, szerencsémre. Az ebédnél támaszkodtam kicsit a RD főételére, a reteksalátát megismételtem felturbózva kertünk rukkolájával. A szejtánt már csak nyomokban lehetett a tányérokon megtalálni, tepsiben sült fűszeres padlizsánnal egészítettem ki. Készült egy nagyon pikáns öntet tökmagból, persze nem jegyzeteltem le mit tettem a turmixba, szarvas hiba. Önteteknél azt szoktam csinálni, hogy a feléhez keverek joghurtot, a másik felét hagyom natúr...és bőszen kóstoltatom a népekkel, hogy szokják az új ízeket, állagokat, így nagyobb az esély is, hogy valamelyik formában bejön nekik a massza. Aztán volt még  egy laktatóbb saláta is az újkrumpli, zöldspárga, hagyma, retek és chili felhasználásával... innen inspirálódtam.

Nagyjából ennyi, de mindenki jól lakott, aki nem, annak befogtuk a száját egy újabb szelet csokitortával;-)

Vacsorára bevetettem a ki mit talál játékot. Élelmes családom ezt egy gyors  nagymama látogatással oldja meg és rettentő büszke vagyok a találékonyságukra. 

A hétfő már nehezebben indult, elfogyott a csokitorta. Sütöttem helyette egy sárgadinnyés zablisztes muffint, de rajtam kívül senkinek nem jött be a minimális cukortartalma miatt. Gondoltam megédesítem a szájukat egy avokádós csokikrémmel, de erre is rövid válasz érkezett: -Kenjed a hajadra! Az igazság az, hogy nem minden kísérletemet díjazzák. Maradt a vajas kenyér a válogatós bandának.

Nem tudom emlékeztek-e, de pünkösd hétfőn nagyon szép idő volt. Kellemes kora nyári meleg, pici fuvallatokkal... nekem olyan dél-francia provanszi hangulatom lett tőle. Ne voltak éles határok a között, hogy most az olasz vagy a francia partokon piknikezünk képzeletben, így mindkettőnek szerettem volna megfelelni. Receptválasztásom egy padlizsános pizzára és a spárgás quiche-re esett ( rozs lisztből ), egyik sem volt rossz döntés. Viszont kezdett rajtam kijönni az előző napok fáradtsága, a saláta  egyszerűen  megmosott és lecsöpögtetett kertünk rokkolája lett a lepények mellé. A la nature is nagyon bejönnek a zöldek, akár mosatlanul a kertből legelve. 

És végezetül van egy trükköm, hogy egy pizzát és egy lepényt hogyan nevezzünk ebédnek. Sehogy. Addig   bíbelődök velük, míg az ebéd kimarad, vacsinak még túl korai lenne, uzsonnának tálalom. Sose higgyetek a gyerekeimnek, amikor azt panaszolják,  se ebédet, se vacsorát nem kaptak. Egyébként meg nem kell annyit enni, ez a nagy igazság ( általános igazság ),  fondorlatos módon mikor tanítanám meg nekik, ha nem most;-)