2013. május 27., hétfő

Hús nincs, anya?

Az RD ugye pünkösd előtti szombatra esett és nyilván semmi másra nem tudtam koncentrálni, mint erre. Másnap hajnalban ért a sokk - háromnál tovább nem bírtam aludni - egy felől, hogy a konyha olyan volt, mintha bombát dobtak volna be az ablakon, másrészt piros pünkösd vasárnapjára ébredtünk, és nekem családanya minőségemben villantanom szükséges reggelit, ebédet, vacsorát.... majd  pünkösd hétfőn  ismételve mindezt. Benézve a kamrába leesett, hogy a családnak nem vásároltam be, nem csak húst, mást sem. Rendelkezésre állt nagyobb mennyiségű feldolgozatlan zöldség, mint retek, újburgonya, újhagyma, chili, padlizsán és zöldspárga + vegán alapanyag ( magok, lisztek, stb. ) nagyjából más semmi. No problém. Megoldottuk. Nem éheztek. Párszor hangzott csak el a fiúktól rutinszerűen a kérdés: - Hús nincs, anya? A mosolyom is elég nekik válasznak;-)



Reggelire például csokitorta volt, mert az RD egybeesett a nagyfiam tizonnyolcadik szülinapjával. A tortával Domi lepte meg, szerencsémre. Az ebédnél támaszkodtam kicsit a RD főételére, a reteksalátát megismételtem felturbózva kertünk rukkolájával. A szejtánt már csak nyomokban lehetett a tányérokon megtalálni, tepsiben sült fűszeres padlizsánnal egészítettem ki. Készült egy nagyon pikáns öntet tökmagból, persze nem jegyzeteltem le mit tettem a turmixba, szarvas hiba. Önteteknél azt szoktam csinálni, hogy a feléhez keverek joghurtot, a másik felét hagyom natúr...és bőszen kóstoltatom a népekkel, hogy szokják az új ízeket, állagokat, így nagyobb az esély is, hogy valamelyik formában bejön nekik a massza. Aztán volt még  egy laktatóbb saláta is az újkrumpli, zöldspárga, hagyma, retek és chili felhasználásával... innen inspirálódtam.
Nagyjából ennyi, de mindenki jól lakott, aki nem, annak befogtuk a száját egy újabb szelet csokitortával;-)


Vacsorára bevetettem a ki mit talál játékot. Élelmes családom ezt egy gyors  nagymama látogatással oldja meg és rettentő büszke vagyok a találékonyságukra. 

A hétfő már nehezebben indult, elfogyott a csokitorta. Sütöttem helyette egy sárgadinnyés zablisztes muffint, de rajtam kívül senkinek nem jött be a minimális cukortartalma miatt. Gondoltam megédesítem a szájukat egy avokádós csokikrémmel, de erre is rövid válasz érkezett: -Kenjed a hajadra! Az igazság az, hogy nem minden kísérletemet díjazzák. Maradt a vajas kenyér a válogatós bandának.


Nem tudom emlékeztek-e, de pünkösd hétfőn nagyon szép idő volt. Kellemes kora nyári meleg, pici fuvallatokkal... nekem olyan dél-francia provanszi hangulatom lett tőle. Ne voltak éles határok a között, hogy most az olasz vagy a francia partokon piknikezünk képzeletben, így mindkettőnek szerettem volna megfelelni. Receptválasztásom egy padlizsános pizzára és a spárgás quiche-re esett ( rozs lisztből ), egyik sem volt rossz döntés. Viszont kezdett rajtam kijönni az előző napok fáradtsága, a saláta  egyszerűen  megmosott és lecsöpögtetett kertünk rokkolája lett a lepények mellé. A la nature is nagyon bejönnek a zöldek, akár mosatlanul a kertből legelve. 




És végezetül van egy trükköm, hogy egy pizzát és egy lepényt hogyan nevezzünk ebédnek. Sehogy. Addig   bíbelődök velük, míg az ebéd kimarad, vacsinak még túl korai lenne, uzsonnának tálalom. Sose higgyetek a gyerekeimnek, amikor azt panaszolják,  se ebédet, se vacsorát nem kaptak. Egyébként meg nem kell annyit enni, ez a nagy igazság ( általános igazság ),  fondorlatos módon mikor tanítanám meg nekik, ha nem most;-)




2013. május 26., vasárnap

Bodzaföldi csokivulkán eperlávával

A munkamegosztás meg úgy volt az RD ( Restaurant Day rövidítése ) menüsorában, hogy az előétel és a desszert készítésével leuraltam a terepem;-) A főételnél  Györgyi szabad kezet kapott és mindkét kezével a szejtán gyros felé nyúlt, amire áldásom adtam. Ha valakit érdekelnek a húspótlók és társaik, akkor érdemes a VegaVillám főzőtanfolyamait figyelni, mert úgy tudom, a közeljövőben lesz lehetőség  nála a szejtánnal való közelebbi ismeretségre. A tudás gyarapítás kedvéért szerintem benevezek majd én is egy konyhai szeánszra, ahol a készítés főbb menete megismerhető, de bevallom töredelmesen, engem sem a szója készítmények, sem a húspótlók nem hoznak lázba. Nagyon egyszerűen azt gondolom, hogy a vegánságban való elmélyülés a nyitottsággal jár karöltve és amikor a lehetőségek tárháza bővül, akkor nekem nincs szükségem pótlókra... már a neve is gáz: húspótlókra. Jó pár szakirodalmon túl vagyok és szinte egybehangzóan leírják, hogy a legnagyobb tévhit, hogy az embernek sok fehérjére van szüksége, ami pedig a legmeglepőbb, hogy egy marék olajos magban benne van a napi  adag, így aztán mikor és miért is ennék szójavirslit és társait? Sokkal inkább látom azt, hogy az emberi ízlelőbimbók a fűszereket keresik. A húsnak önmagában nincs íze, azt is a különféle konyhatechnikai bravúrok teszik élvezhetővé. Ebből az következik hamarább nyúlok egy padlizsán után, ha a húsos ízvilágot szeretném a számban érezni, mint hogy a szejtánnal képezzem le a műhúst. Persze ez egy szubjektív vélemény, így semmi gond nincs belőle, ha mások ezt más nézőpontból szemlélik. E hosszúra nyúlt bevezető után értelemszerűen  nem szolgálok szejtán gyros recepttel, a kiváncsiskodóknak  ezt a videót ajánlom Grétától helyette. Újburgonyával és spenótos reteksalátával kínáltuk a Zöld Múzsák kertjében.



Az édességek vegán elkészítési módja annál jobban izgat. Tojás nélkül nem nagy kunszt elkészíteni bármit, az édesítés ami nálam a sarkalatos probléma. Az ösztöneim, szervezetem reakcióit figyelve még mindig a mézet tartom a legideálisabb és legtermészetesebb módjának a cukor pótlására. Hozzáteszem, hogy a megbízható termelőtől származó mézre gondolok ez alatt. Persze kozmopolitán vegán társaim, most felsikítottak, hogy a méz nem vegán táplálék, meg selymet és gyapjút sem húzhatok magamra, ha igazi állatvédő vegán vagyok.  Érdemes a kategóriákból kilépni, mindent ki kell próbálni és kész!



A bodzaföldi krémjének a pikantériáját ugyanis a bodzaszörpből leszűrt virágok újrahasznosításából készült püré adja. Nekem a tudatosság és az újrahasznosítás ami körül jár az agyam, amikor új ételen kísérletezek. A lehető legkevesebb növényi hulladékot kívánom csak a komposztra helyezni. A bodza virágok püréjét higítottam fel rizstejjel és ebbe tettem barna cukrot, citromlevet és zabliszt, kukoricakeményítő egyvelegét, amit felfőzve kaptam a bodzaföldi pudingágyát. Ezekre állítottam a karobporos muffinokat, majd az egészet nyakonöntöttem a friss eperből készült ( minimálisan édesített ) nyers eperöntettel. Míg a próbafőzéseken nagy igyekezettel diszítgettem a tányért, erre a maraton konyhai délután során már nem jutott idő... a vendégek a mentát már csak képzeletükben illesztették a desszertre. Ennek ellenére sok elismerő bókot kapott a desszert. 


2013. május 25., szombat

L-Zs-ig

Láva - ez a kifejezés biztosan nem véletlen jut a rendezvény kapcsán az eszembe. Talán a belső tűz szinonimája, ami bennem égett, a jó értelemben vett feszültség. Értitek miről beszélek?

Múzsák - félistennők? Ohhh dehogy. Szakácsistennők? Még ez is erős kifejezés. Két vegán elkötelezett, akiknek útja nem azonos, de az egészséges ételek mentén visz és most találkoztak egymástól tanulni, inspirálódni, jókat főzni.

Nevetés - a legnagyobbat az váltotta ki belőlem, amikor a Kisalföldes újságcikk kapcsán érkezett egy hozzászólás, úgy tűnt komolyan gondolta az illető : "- Volt e rajtunk szakácssapka?" Persze az egyéb szabály rendszereknek való megfelelést is firtatta az "építő" jellegű kritika. Azt, hogy az ételmelegítőt idő-és helyhiány miatt nem használtuk és hogy sok vendég csak kérésre kapott szalvétát, ez számomra a konyhában eluralkodó káoszból kifolyólag elfogadható és jogos észrevétel, de hogy sapka nélkül is volt bátorságunk főzni másokra, háááát valaki fordítva ül a lovon, de szívesen bevállalom, hogy az én vagyok;-)

Nyers - amikor legközelebb kinyit a Zöld Múzsák kertje, hívószava a nyers vegán koszt lesz. Főzni jó, de nem főzni talán mégjobb! Most így gondolom, de a változtatás jogát fenntartom;-)

Oliva - sok fogyott.

Óra - valahová egész délután sietett, pedig mi marasztaltuk egy tál ételre, de hiába.

Öntet - a nyers eperszósznál nincs finomabb.

Őrült - volt aki a szemembe merte mondani, volt akinek csak az arcáról olvastam. A vélemény szabad.

Pohár & Tányér - ebből volt a legkevesebb.

Quiche - ebben a szóban a jelen és a jövő összeér, mert nem volt omlós tészta a menübe, helyette kenyér chipszet és a szerencsésebbek grissinit ropogtathattak. Az augusztusi kihívásnak azonban lehet egy izgalmas újítása, ha a quiche-nek a tésztáját sütjük csak meg, mint kvázi ehető tányér, és ebben tálalunk izgalmas nyers töltelékeket. Hm? Nem hangzik rosszul így elsőre.

Ropog - mindegy mit eszek, csak ropogjon. Erre a nagy igazságra jutottam. 

Sparhelt - mint egy sztárt, úgy csodálták a konyhába is bekukkantó vendégeink. 

Szalvéta - szerintem a férjem egész életében ezt a momentumot fogja emlegetni:-))) A megnyugtatásomra megnéztük a többi helyszín képeit, és pohár/tányér mindenhol van az asztalokon, de szalvéta alig, akarom mondani sehol. Bátorkodtam kijelenteni, az RD a jó bulin kívül nem csak nagyobb szabályrendszereknek mutat fricskát, hanem alapvető étkezési illemek is felülírhatók vele. A szalvéta hiányos állapot pedig kreatív újraértelmezésre vár. Valakinek egy jó kis ötlete? Ruhaszalvéta?

Tyű - város és falu határán lakunk, így az arra járók ajkát sűrűn hagyta el ez a szó. A következő napokban  sokan lekiabáltak az utcán: "- Mi volt nálatok a hétvégén, lakodalom?"

Udvar - ?

Újság - belefértünk a hír kategóriába és ez jó ( köszönjük), de nem cél.

Üveg - lényegesen egyszerűbb lett volna a helyzet, ha papír tányérral és pohárral dolgozunk, de ez az opció a leghátsó gondolataimban sem fordult elő, bár visszatérve a szalvétára, van itt egy kis ellentmondás.

Űz - talán a tudatalattiból jött ide ez a szó, ki tudja?

Vegán - mindenki ezt kérdezi, akkor én most az vagyok vagy sem?! Fontos ez? 

Zöld - még a kocsinkat is zöldre cseréltük, ez egy zöld korszak az életemben;-)

Zsongás - a fejemben lévő, egy hét elteltével lecsillapodott.

...és nem került bele az ABC-be az Ajándék szó, amivel elhalmoztak a vendégeim. A legkedvesebbet mutatom, amit egy kis/nagylánytól kaptam.