2012. május 15., kedd

Metamorfózis...mivé alakult a bodzavirág?

Úgy indult: ... "kezdjük ott ahol vagyunk, (építsünk helyett ) FŐZZÜNK azzal amink van!" 
mert jelmondatok kellenek:-) Körülnéztem a mikrokörnyezetben, 
 - piacra már rég nem járunk... leszoktunk róla, mint sok másról - 
 és egy virágzó bodzabokorra leltem.


Bele egy lábos vízbe, csak úgy ala-natúr, egy szem lekarikázott citrommal... 
mit tudom én, hogy mi lesz/mi szeretne lenni belőle:-)


Szaunázó bodza virágok:-) Ki látott már ilyet!? 
Hazudnék, ha azt mondanám, nem olvastam el több tucat receptet 
inspirálódási céllal, de a kísérletezés és a spontanitás a konyhapultnál is aranyszabály!



Nagyon spórolós vagyok, így a főzetből a cukrot is kihagytam.

... és most jön a csavar. Nem szó szerint értendő:-) 
Mikor kihűlt, az egészet átturmixoltam, majd egy szűrő segítségével 
a szilárd virágturmixot kiválasztottam a léből, aminek a citromtól kissé kesernyés, 
de erősen bodzavirág íze volt, abszolút NATÚR. 
Ezt  kár volna cukorral ( fehér méreggel ) megölni, 
élvezeti értékét mézzel tuningoltam. Ehhez nem volt szükség újabb forralásra,
 a mézet nem főzzük, ugyebár?!





Ha valaki nem érti a poént, az csak azért van, mert a fél történetet mesélem, 
a másik fele szerint mindez egy hideg bodzavirág levesnek indult, 
csak a sarki kisbótba nem lehetett natúr joghurtot kapni. 
Győr peremkerületéről vagyon szó,
ami a joghurt elérhetőségét illetően inkább falu, mint város... 



Gondoltam mi az nekem joghurt, majd megcsinálom pudingosra
( szoktatok így a gyümölcsleveseket süríteni?)  de csak puncs ízű volt itthon, 
talán a bodza mellé ezt a műízt mégse!



Így jutott eszembe, hogy ha már nem lesz a sürítményből leves, 
akkor még lehet belőle lekvár,
 cukorral, mi mással... nem vagyok következetes! 
Reszeltem hozzá öt szem almát a tartalmi érték növelése végett, 
ízvilágát pedig gyömbérrel emeltem! 
Megszületett a fő fogás: gyömbéres-bodzavirágos-almalekvár!



Mi lett a desszert? Naná, hogy bekevertem a palacsintatésztát, 
csak éppen nem a virágot hempergettem meg benne, 
hanem egy óriás bodzavirág alakú lepényt formáztam...
 amit elfelejtettem megörökíteni. Arról viszont már akad leképezésem, 
 miképpen töltöttem meg bodzavirág ízesítésű és 
nyomokban citromdarabokat rejtő tejszínnel, és hajtogattam be a szirmait
 ... habkönnyű kosárka formára:-)



... és hogy mindezt kedvem volt rögzeni és megosztani veletek, 
köszönöm Zsuzsinak, akinél este vendégeskedtünk és leöblítettük 
a bodzanapot méregerős pálinkával, fertőtlenítés céljából:-)
Isten! Isten! Egészségetekre!





5 megjegyzés:

  1. hát ez finom volt így reggel:)szívesen lettem volna légy a falon :))

    VálaszTörlés
  2. Esetleg pók a terítőn... mert akkor rólad is van egy képem:-)))

    VálaszTörlés
  3. Jók ezek a konyhai sztorik,főzzünk abból ami van.Ehhez kapcsolódva nagy kedvencem a maradék főtt kaják átformálása és új ételek kreálása ilyetén módon. Annyira jól lehetne gazdálkodni mindennel és sokan nem így teszik, én nem is értem. Vagy ehhez is szükségeltetik a kreativitás ?

    VálaszTörlés
  4. Ma ez a szó dívik rá, régen azt hiszem józan paraszti észnek nevezték...lenne mire építkezni!

    VálaszTörlés
  5. nálam ezzé alakult: bodzavirágzselé, bodzavirágszörp, balzsamecetes-bodzavirágos szamócalekvár (ez amolyan öntsük össze a maradékot, hogy ne menjen kárba ötlet volt)

    VálaszTörlés