Birsalma, kökény galagonya...

... sárga, kék, piros színek sora,

őszi színorgia.

A nyaramat programdömping jellemezte, ősszel ért utol a lekvár főzés. Hirtelen felindulásból követtem el a legpikánsabbat, amikor is egyik este öcsém felesége ( sógornőm?) beállított kb. másfél kiló erősen erjedésnek indult körtével, amiből azonnal kellett levárt főzni. Adtam hozzá friss reszelt gyömbért sokat, meg citrom levet, plusz némi cukrot. Annyira tuti és olyan kevéske lett a végeredmény, azonnal elfogyott. Azóta is arra várok, mikor jön szembe akciós körte. A vasárnapi bolhapiacon találtam 100Ft/kg áron ( ebből lett a kökényes körte ), szerintem most vasárnap újra kilátogatok, hátha lesz belőle még. 

A csatnik is izgatnak.  Főztem szilvacsatnit, ami nagggggyyyyyon finom volt ( már a múlté ). Aztán csináltam  almás-sütőtökös csatnit, no a megkezdett üveg hetek óta punnyad a hűtőben. Ez nem jött be. Pozitív élményt okozott viszont a zöldparadicsomos csatni, aminek íze üdébb és frissebb, nekem jobban bejövős. Grillezett zöldségek mellé eszegetjük.

Zöld paradicsomos csatni:
-20 db zöld pari
-5 db piros alma
-3 db piros paprika
-4 db vöröshagyma
-1 1/2 ek. só
-1 1/2 tk. bors
-1 1/2 tk. fahéj
-3/4 tk. szegfűszeg
-2 1/2 csésze cukor
-2 csésze almaecet

A galagonyás projektemet Ágotáékkal töltött hétvége ihlette. A sós citromkrémes torta diszítéseként szerepelt ez a szemrevaló piros bogyó a vacsora asztalon, aminek jótékony hatásai sem elhanyagolhatók. Felfőztem vízben, majd pürét  pasziroztam belőle és ezt adtam hozzá a külön lábosban megfőzött birshez. Elképesztően  szép színű lekvár lett belőle ( képen a középső ). A galagonya szerintem az ízéhez nem sokat adott, inkább a birs uralkodik a lekváromban.

Kökényes körtelekvárt Eszter befőzős blogjában találtam. Kicsit korai még a kökény szüret, de a neten találtam egy ötletet, amit már olvasásakor megmosolyogtam, miszerint a kökényt ha beteszed a fagyasztóba, akkor az egyenértékű azzal, mint mikor a dér megcsípi. Nem tudom próbáltátok-e, mostanában minden "hülyeségnek" felülök, így ezt is megcsináltam. Szerintem semmi nem történt a kökénnyel dérileg, ízileg a hűtőben, ha van más tapasztalat szívesen meghallgatnám;-) Egy dologért viszont érdemes volt kökényt párosítani hozzá, ennek a lekvárnak is varázslatos színe lett a kék bogyótól. 

Vannak terveim a folytatást illetően: itt egy karkosárnyi birs, újabb adag kökény és galagonya amik átalakulásra várnak...

Imádnivaló sütőtök...bevezető

Nagyjából egy évvel ezelőttig semmi mást nem csináltam sütőtökből, mint alapból feldaraboltam, kivájtam a magos részt és toltam a sütőbe, oszt mikor megsült elmajszoltam. Barátaimhoz voltam hivatalos a múlt év  sütőtök szezonjában estebédre és ott történt a kulináris áttörés, miszerint a házigazda sütőtök krémlevest szolgált fel pirított tökmaggal amit még soha nem ettem. Ahogy mesélte kicsit elborsozta meg mire megérkeztünk  túlságosan besűrűsödött, így aztán éppen azt az állagot súrolta amit egyébként is imádok... levesnek sűrű, főzeléknek híg... a fiaim heccelnek is érte rendesen, amikor efféléket főzök, hogy ez most mi is a tányérban, leves vagy főzelék? A válaszom egyszerű: "-bébipapi";-) Ugyanezen vacsorán tudtam meg azt is, hogy létezik egy hokkaido tökféle, ami különösen zamatos ízű és apróbb termetű nagytestvéreinél - éppen várakozik kettő a kamrába, hogy a hétvégén valami különleges fogás szülessék belőle. Aztán még arról nevezetes ez a vacsi, hogy kezembe tarthattam az ólomsúlyú gigászi " Egy nap az elBulliban " című könyvet, aminek képanyagát  tátott szájjal és nyitott szemmel igyekeztem magamba tömni, sikertelenül - aki már fogta a kezébe a kiadványt, azt tudja miről beszélek. Mindenesetre ezen az estén voltam kénytelen ráébredni,  hogy nem tudok főzni, a konyháról mint művészeti ágról pedig illendő lenne kicsit tájékozódnom. Azóta eltelt egy év, továbbra is tök hülye vagyok, de igyekszem nagyon, de nagyon - ugye kedves barátaim?;-) Tökös kérdésben például hihetetlen nagy lépéseket tettem előre, pedig még csak most kezdődik a szezon, amikor is kiteljesíthetem konyhai tudományomat. Máris magam mögött tudhatok három receptet, az egyik még az augusztusi RD menüsorából ismerős lehet azoknak, akik új szenvedélyem nyomkövetői, ez pedig nem volt más, mint a fűszeres tűzdelt zöldségnyárs/saslik, rajta szerepeltetvén a répa, karalábé, zöldbab és kápia paprika mellett a sütőtököt. Utána következett egy sütőtök krémleves amolyan indiai módra, a receptet Hémangi: Ízek, imák, India könyvében találtam. Ami mindent visz (eddig): a sütőtökös chilis bab, ez még a fiúknak is ízlett, már-már aggódtak kicsit, fogom-e tudni mi került a lábosba, hogy alkalomadtán újrázhassuk. Kukorica helyett cukkinit daraboltam az összetevők közé, egyébként minden a recept szerint ment. Próbáljátok ki hideg téli napokon tápláló és nagy fűtőértékkel bíró egytálétel. 

Egy híján húsz...

... éve kötötték be a fejemet;-) Férjem hozta a pezsgőt, mellé sütöttem tortát. Nem is akármilyet! Ma hajnalban megébredvén, lementem a konyhába és  amint megláttam az esti torta maradványait, arra gondoltam, hogy bizony még soha ilyet nem tettem, de most azonnal megeszek belőle egy szeletet. Miután elmajszoltam visszafeküdtem az ágyba "édes" álmokat kergetni. Emberből vagyunk na. Szeretném élni a mindennapjaimat egészséges, kímélő étrend mellett, de túlkapások azért előfordulnak ( ünnepnapokon ). Ez a torta Panka bonbont nyelt muffin receptje alapján készült és ahogy a történet igazolja: ELLENÁLLHATATLAN! 

A legnagyobb örömöm az, nem kell nektek receptúrát adnom ( számomra ez a legnehezebb, amikor a saját intuícióim alapján sütök-főzök ), kövessétek mindenben Panka leírását, ha az ízélmény részesei szeretnétek lenni. A recept vegán ( tej, tojás mentes ), de mindezek ellenére nem kimondottan kalória szegény, így fogyókúrázóknak semmiképpen nem ajánlom... + csak olyan étkezésre javasolt, amikor a fő fogás a desszert! 

A receptben megadott tészta mennyiséget három kör alakú lapnak sütöttem meg. A könnyebb bánásmód érdekében lazítottam rajta egy deci növényi tejjel. A karamellás banános krémen annyit változtattam, hogy az általam használt mogyoró nem volt sós. Nyilván Panka koncepciója sokkal izgalmasabb, mondhatni már kulináris élmény kategória, csak a családom tagjai kevésbé vevők az ilyesféle újításokra:-) A csokiganache nagyon szuperül sikerült ( úgy rémlett már próbálkoztam vele régebben csúf végkifejlettel állati tejszínből ), semmit nem változtattam rajta, viszont a habot nem csokiztam össze, maradt egyszerűen fehéren. Az alsó lapra kentem a banános karamelles krémet, a másodikra pedig a csokisat. A maradék karamelles ment a tetejére, a csokisból kimaradttal pedig az oldalát kentem körbe.