Finomhangolás. Elérkezett ennek az ideje is a Zöld Múzsa alapjainak letétele után. Szabadjon rendhagyó módon az év mértani felénél egy röpke évértékelőt tartani, aminek tükrében a szentivánéji kívánságot is könnyebb volt megfogalmazni. A Zöld Múzsa háza táján visszanézve ( jelenből múlt irányába ) az események totális logikus láncolatot mutatnak a múltból a jelen felé. Nem tud erről nem eszembe jutni: bár így látnánk mostani döntéseink következményét az élet minden területén, nem gyötörne bennünket annyi kétség. Persze ez nem így van, de íme egy példázat, hogy működhetnek "jól" is a dolgok. A jóságát pedig a spontanitásnak tudom be, ebbe tudok kapaszkodni, ez az egyetlen téglám és malterom, amiből építkezek. Nem szeretnék ismeretterjesztő blog, sem szakirodalom lenni a témában, de még a vegán séf címre sem pályáznék, téríteni, meg pláne nem tisztem. Valszeg szakács/pincér sem lesz belőlem, pedig nagyon rajta voltam a beiskolázás ügyén, de ha nem, hát nem erőltetjük. Én még elhiszem, hogy az történik velünk, aminek történni kell, anélkül hogy divatos ezoterikus irodalmat böngésznék. Az őszinte/nyitott kérdéseket viszont nagyra értékelem, már csak azért is, mert az a kérdezőt és a válaszadót is emeli, így aztán a Finomhangolás kezdése előtt félórával, mikor Panka a konyhában az után érdeklődött, hogy mégis mi az ami engem mozgat ebben az egészben, igenlően bólogatva válaszoltam: igeeeen, a mozgás, a változás, a játék, a csinálás!!!... a gyerekkorom játszótéri magányának oldása, hogy legalább 44 évesen át tudjam adni pár embernek, hogy én abból a célból születtem- nagyon csúnya és önző lesz a családom irányában amit most fogok mondani-, hogy megtaláljam az életem különböző szakaszain azokat a játszópajtásokat, akik velem tartanak a hülyeségeimben. Irányítani, de egyben irányítva lenni. Nem tudni, de szomjazni a tudást és bátran felvállalni, hogy ugyan én ehhez nem értek, nincs róla bizonyítványom, de szeretnék a dolgoknak részese lenni, mert ötleteim pedig vannak. És hiszem, hogy az egész akkor áll össze és akkor működőképes, ha van, aki ötletel, és van akinél ott a tudás és tapasztalat ( szerepcserélhetnek is )... és a kettő között működik a párbeszéd. És nyilván még mindig azon rágom magam a legtöbbet, hogy a kommunikációm rossz, sőt mit mondok nagyon rossz! Ezért is van az, most bepofozom a karaktereket ide és nem törlöm ki, Isten engem úgy segéljen. Talán ez segít a továbblépésben, ha majd visszafelé nézem magam egy jövőbeli pontról, hadd legyen egy újabb ahaélményem ;-)
Két éve nyáron zöldre festem a szobát, majd fél évvel később ablakot nyitottam a konyhára és visszatértem a húszévesen lerakott reform étkezési alapokhoz. Nem telt el két hónap, belebotlottam a Restaurant Day kezdeményezésbe, amiből aztán kinőtte magát a Zöld Múzsa, majd tavaly nyáron spontán megszületett a logója Kisnyalkán irodalmár barátnőm fejében, aki jól ismervén engem zeneiséget és művészetet is látott benne. Persze mondhatod erre belemagyarázás, hiszen az ördög vasvillája is ott virít és ha a rendszerváltás előtti gyermekkorunk emlékeit megbolygatjuk akkor még sarló-kalapácsnak is nézhető a jel, ami a másiknak hangvilla. Ettől függetlenül a muzsika, mint fogás a 2014. tervek hosszú listáján abszolút ott volt, lassan realizálódva, de úgy érzem jókor, a jó időben megvalósulva Bélyei Adél hárfazenéjével a desszert tökéletes párost alkotott.
Köszönet azoknak, akik még mindig bírják a fordulatszámomat követni és köszönet azoknak is, akik egy ideig bírták, aztán lemaradtak.
Akik nélkül a Finomhangolás nem jöhetett volna létre:
- Bélyei Adél hárfaművész, akivel ismeretségünk a régmúltban gyökerezik. Tizenx évvel ezelőtt egy ruhás kiállításom megnyitóján játszott hárfáján, talán azóta nem is találkoztunk, most viszont annál nagyobb volt az öröm,
- Stier Adrienn, aki meglepetés fuvolajátékával örvendeztetett meg bennünket
- Nia barátosnőm és nyers bonbonkái
- Panka drága, aki 12!!! fánkkal érkezett és a makro lencséjén keresztül figyelte az eseményeket,
- Marci fiam, aki a Zöld Múzsa informatikusa és a grafikai munkálatok egyre profibb kivitelezője,
- Férjem, aki a vendégek tiszteletére frissre meszelte a tornácot!
Köszönöm, hogy vagytok! Kukuccs a rendezvényre ITT!
Feketeerdő kosárka ( 16 db ):
a kosárka külső kérgéhez:
- 25 dkg dió vagy mandula ( áztatva és szárítva, majd ledarálva )
- 2 ek. kókuszreszelék
- 2 ek. darált lenmag
- 2 ek. kakaó ( lehet a felét karob porral pótolni )
- csipet só
- 1,5 tk. bourbon vanília
- 2 ek. méz ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )
- 10-12 szem áztatott datolya
a meggyes töltelékhez:
- 50 dkg magozott meggy ( ledarálva és lecsöpögtetve )
- 50 g minőségi étcsokoládé
- méz ízlés szerint ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )
- csipet só
- 1 tk. bourbon vanília
- 2 tk. agar-agar zselésítő
csokis krémhez a tetejére:
- 200 ml kókuszkrém ( cocomas márkájú )
- 100 g minőségi étcsokoládé
- 2 ek, kókuszolaj
- méz ízlés szerint ( vagy szabadon más édesítési alternatíva )
- 1/2 tk. kardamon
- 1/2 tk. fahéj
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kéreg szilárd alkotórészeit egy tálba összekeverjük. A beáztatott datolyát a mézzel simára turmixoljuk és ha nem túl sietős, akkor pár órára a hűtőbe tesszük dermedni. Ha így járunk el, akkor kevésbé lesz ragacsos a nyers tésztánk és könyebben formázzuk belőle a kosárkákat. A megdermedt masszát hozzáadjuk a szilárd összetevőkhöz és egy gyurma szerű tésztát kapunk. Ezt 16 egyenlő golyóra osztjuk, majd folpackkal kibélelt kosárka formákba nyomkodjuk ( abszolút meditatív/türelem munka ).
A lecsepegtetett meggyből gyakorlatilag egy öt perces lekvárt főzünk a fűszerekkel és a csokival. A mézet csak azután adjuk hozzá, ha már kihűlt. A kosárkákat ezzel a csokis-meggyes masszával púpozzuk tele.
Minden fázis után érdemes a kosárkákat egy órára a hűtőbe tenni. Ezt a süteményt jó egy nappal a vendégek érkezése előtt elindítani.
A legutolsó művel, kókuszkrémet meglangyosítani és benne a csokit megolvasztani. Hozzá keverjük a fűszereket, a kókuszolajat, az édesítést, majd langyos állapotában a kosárkák tetejét bevonjuk vele. Ezután mehetnek vissza a hűtőbe és ott addig várakozhatnak, míg a vendégek meg nem érkeznek. Egy biztos, garantált siker ízélményben azoknál, akik szeretik a csokisat. Nálam abszolút befutó! Próbáljátok ki ti is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése