Kerti focaccia

Ott kezdeném, észrevettem egyre figyelmesebb vagyok az alapanyagok terén. Eddig sem jöhettek szóba multik polcán sorakozó, több száz kilométert utaztatott zöldségek-gyümölcsök ( egy-egy  avokádó és lime azért becsúszik néha ). Mondhatod, hogy akkor elég szegényes konyhát viszek, de nem így van. A legegyszerűbb kertből szedettet is lehet minden nap máshogy párosítani, variálni és mivel ezt a textilek területén volt időm begyakorolni, most a zöldségekkel és fűszernövényekkel teszem! Addig mondogattam a textil során felmerülő alapanyag hiány okozta feszkó oldására: "abból főzünk, amink van", amíg tényleg felszabaduló időmben főzni nem kezdtem ;-) Szóval vigyázzatok! A gondolatok és kimondott szavak erejével nem lehet játszani ;-)

Most  a városhoz közeli szép nagy ( kiskastélynak hívja az egyik utcabeli bácsi ) házban élünk ( kicsi kerttel ), ami nem teljes egészében a miénk és közben arról álmodok, hogy szívesen cserélném  el egy vidéki, de fordított arányú, kicsi ház és nagy kert beosztásúra, ami teljes egészében a miénk. Ez az egyetlen megvalósításra váró álmom maradt... jó úton haladunk feléje...mivel már sem nekem, sem a férjemnek nincs állandó munkája, a létbizonytalanság ki fogja belőlünk hajtani a döntést a következő egy évben, ez már bizonyos. És ez itt most nem a panaszkodós rovat, csak szerettem volna, hogy ennek a minket súlyosan érintő és megoldásra váró kérdésnek a blogomban (is) nyoma legyen ... mert lehet  többször visszaolvasom magam, mint ahányan engem olvasnak ;-)

Vissza a kertbe, még ha kicsi is, de van és ez egyre nagyobb kincs manapság. Leginkább a fűszerkertre helyeztük a  hangsúlyt, meg a nagy kedvenceknek kell benne helyet szorítani, mint paradicsom, cukkini, spenót, mángold, cékla ... burgonyát nem szoktunk ültetni, meg semmi olyat, aminek nagy a helyigénye ... igaz most Nia barátnőm rábeszélt a lila krumplira, de nincs belőle több, mint húsz bokor. 

Elfelejtettem kiegyelni a céklát, most viszont naponta húzkodok párat a sorból ... mondottam nektek a facebookon, nem minden az, aminek látszik... ez bizony a képen gyerek cékla, éppen úgy fest, mint egy retek, de nem az,  íze meg végképp nem! A hűtőben  még várakozott az előző recept polentájából megmaradt darab, azt is felkockáztam és rápakoltam a kenyérlepényre + az elmaradhatatlan  fokhagymás-rozmaringos olivaolajos kenés... egyszerű és nagyszerű végeredmény. Higgyétek el, nem kell sok (hozzávaló) egy gasztronómia csúcs eléréséhez...csak át kell helyezni a bennünk lévő mércét! ;-)

Fokhagymás-rozmaringos focaccia ( kenyérlepény ): 

- 2 csésze liszt ( pl.: fehér és teljes kiőrlésű tönköly búza fele-fele arányban )

- 2,5 dkg élesztő

- 1 tk. cukor

- 2 ek. olívaolaj ( már a tésztába is a fokhagymás-rozmaringos olajat szoktam tenni )

- 1 kk. só

- 1/3 csésze meleg víz

- házi érlelésű fokhagymás-rozmaringos olívaolaj

- gyerek céklák negyedbe vágva,és  polenta kockák feltétként

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A lisztet beleszitáljuk egy tálba, olajat rácsorgatjuk, sót beleszórjuk. A közepében egy kis mélyedést csinálunk, amibe belemorzsoljuk az élesztőt, rászórjuk a cukrot és öntünk rá egy pici kis meleg vizet. Egy kis liszt szórással be szoktam takarni, miután az élesztő beindult a többi víz hozzáadásával tésztát gyúrunk belőle. Langyos helyen kb. 30 percig kelesztjük, míg a duplájára nem nő. Ekkor tenyérnyi lepényeket formázunk belőle, majd egy sütőpapírral bélelt lemezre sorakoztatjuk. Az ujjunkkal mélyedéseket nyomunk a lepényekbe, és sütés előtt megkenjük a felületüket a fokhagymás-rozmaringos olajjal. Ilyen  házi készítésű "csoda" olajakat érdemes előre elkészíteni kisebb mennyiségekben és a hűtőben tárolni. A bevezetőben leírt okoknál fogva került rá nálunk negyedekbe vágott gyerek cékla és kukoricadarából főzött puliszka felkockázva...ami éppen a kezetek ügyébe akad.