2014. május 28., szerda

Kakukkfű kedves

"Nem szeretem, Jogom van hozzá."- ezt annyi helyről hallottam már, amikor új alternatív receptekről, életmódváltásról beszélgetünk barátokkal, ismerős vagy ismeretlen emberekkel. Ízekre boncolhatnánk ezt a kijelentést, több rétege van: a bezárkózás, önigazolás mindenképpen. Hogy sikerüljön megértenem azokat az embereket, akiknek száját elhagyja e mondat vagy valamely rokon formája, magamat kellett megvizsgálnom és kérdéseket feltenni, hogy van e olyan étel ( elsősorban gyümölcs, zöldség, fűszerek ) aminek a szagától, ízétől viszolygás fog el és a nagy elfogadó képességem ellenére is megjelenik a "nemszeretem" mumusa. Szerencsés vagyok, mert nem sok ilyen dolog van a tarsolyomban. Egy azonban rögtön beugrik: a kakukkfű. Kérdéseket tettem fel magamnak, hogy mikor és hol találkoztam ezzel a fűszerrel a múltban, mert azt gondolom, sokszor a "nemszeretem"-ek árnyékában egy korábbi rossz élmény lapul.



Valóban, gurmankodásom megkezdése előtt elég sok gyári fűszerkeveréket használtam, most nem nevezném meg a márkát, volt közte egy, ami nem csak nyomokban tartalmazott kakukkfűvet, csirkére kellett szórni és megsütni,  az illatoktól ( szagok voltak ezek!!! ) a világból kikergetve érzés kerített hatalmába. Azt hiszem itt romlott el minden. Most a fejembe vettem, szeretném megjavítani kapcsolatunkat, mert mindig is a tiszta lap híve voltam. Kakukkfüves receptek után kutatok. A kertbe ha kimegyek, tépek a bokorról egy csöpp kis ágat, morzsolgatom, illatolom, szoktatom magam hozzá. Tolakodó, még mindig erőteljes, de már kétesek az érzéseim. Tudom, hogy egyszer a kedvencem lesz, mert én is így akarom és "jogom van hozzá". 
Ti hogy álltok a "nemszeretem" érzéseitekkel konyha fronton? Gondoltatok a megszelídítésükre? Hogyan becézitek őket? 


Sárgarépa főzelék ehető tányérban, kakukkfüves-diós zabpehelygombóccal ( 2 főre ):
- egy köteg új sárgarépa ( 5 termetes példány )
- egy köteg zsenge vegyes zöldség és zöldje
- 1 ek. kókuszzsír vagy oliva olaj
- 2 fej főzőhagyma
- 1 csésze áztatott és szárított dió durvára vágva
- 1 csésze zabpehely
- 1 ek. kukoricakeményítő
- 1 mk. friss kakukkfű
-  fél citrom leve
- só, citrombors ízlés szerint... esetleg pici méz a legvégén, akinek nem elég édes a répa
------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

A sárgarépákat megtisztítjuk és felkarikázzuk. A zsiradékot feltesszük egy lábosba a tűzhelyre, majd mikor felhevült rádobjuk az apróra felszelt főzőhagymát. Utána mehet rá a felkarikázott répa. Enyhén megsózzuk és felengedjük alaplével ( ha nem áll rendelkezésre, akkor víz+vegamixszel szoktam pótolni ). Puhára főzzük a répát, pici citromborssal ízesíthetjük, valamint fél citrom kifacsart levével. A keményítőt csomómentesre keverjük  kevés vízzel, a főzelékünket besűrítjük és az apróra felvágott petrezselymet hozzáadjuk. Amennyiben édesebbre szeretnénk a főzeléket, kihűlve keverhetünk bele egy kis kanál mézet. ( Fontos, hogy a mézet sose forraljuk! )

 Ezzel párhuzamosan egy másik kisebb lábosban 10 perc alatt megfőzzük sós, kakukkfüves vízben a zabpelyhet. Hagyjuk egy kicsit duzzadni és hűlni, majd hozzákeverjük a durvára vágott dió felét. Vizes kézzel kis gombócokat formázunk belőle és a maradék dióba meghempergetjük.
Írjatok, ha nektek is sikerült egy "nemszeretemmel" leszámolnotok, tanulságos lehet! Jó étvágyat!

6 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, tudom, melyik fűszerkeverékre gondolsz. :) Én sem írok márkát. ;) Múlt heti történet: a kezembe akadt a meg-nem-nevezett, és gondoltam, megbolondítom vele a vegyes zöldséglevest. Picit szórtam bele. Nagyon picit. A lányom nekiült az ebédnek, és az első kanál után rám kérdezett: "Anya, te teafüvet tettél ebbe a levesbe?!?!"
    Abban a formában első és utolsó próbálkozás volt, mondanom sem kell.
    A kakukkfű egyenlőre marad a köhögésre-való-legjobb-teának nálunk... - gondoltam.
    A mai posztodat elolvasva átértékelem az elhatározást.

    VálaszTörlés
  2. Nekem mindeddig a pohánka/hajdina volt a mumus. Annyira nem bírtam az illatát, hogy csak na. Hogy tudják ezt népek fő-főételként enni? - gondoltam magamban,
    A minap vettem kis kiszerelésű (25 dkg) pörkölt (!) hajdinát. Mennyei!!! Sóval és vegamixxel (én a julien-formára szoktam most át) annyira megkedveltem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hajdina is megér egy posztot, ráadásul van is egy közlésre váró zöldséges hajdina levesem, jó, hogy eszembe juttattad. Nem egészen értem ott sem az averziót, pedig eleget hallottam róla. Örülök, hogy van neki hajdina íze és pont.

      Törlés
  3. Mai ebédem kakukkfüves tejfölös habart barna csiperke volt a fent nevezett hajdinával!

    VálaszTörlés