Egy nap, amikor bárki nyithat éttermet

Az a helyzet, nagyon sok az információ körülöttünk, sokszor az sem talál meg bennünket, ami a legközelebb áll hozzánk. Így voltam a RESTAURANT DAY-jel, aminek hallatán  üzemelő éttermek valamifajta világnapjára gondoltam, és meg merem kockáztatni, az elnevezés egyáltalán nem illik a megmozdulás szelleméhez, de ez csak egy vélemény. Felugrott pár infó valamelyik blogban -  napok elteltével, már meg sem találom -, a facebook játszitéren is mondatok, hogy vasárnap nem kell főzni, de csak legyintettem, hogy ugyan már, kinek nem kell? Budapesti szingli gasztro bloggereknek? Fülön csíptem egyben az előítéletem is, még mindig van ilyen, de aránylag gyors reakcióidővel kezelem. Így aztán hétfőn a rendezvény másnapján esett le a húsz fillér, hogy akár ott lehettem volna bármelyik helyszínen, megkóstolhattam volna mások ízeit, Csipsz Parádénál, Édesség Laborban, Mazsola Kantinban párat említve a teljesség igénye nélkül... ha az a VOLNA  ne lett volna;-) Lemaradtam, de nem végérvényesen, a világméretű megmozdulás évente négyszer van, a következő időpont egy nagyon vonzó és szívet melengető hónap  vasárnapján lesz, május 18-án. Ohhh, nem csak beírtam a naptárba, hanem nagyjából most ekörül forog minden gondolatom, mert jelentem Győr is csatlakozik a kezdeményezéshez, közelebbi helyszínt: Győr-Ménfőcsanak, az "éttermem" neve még egy darabig titok, de nagyon sok barátomat szeretném majd vendégül látni! Éljen a vidék, éljen ez a kreatív gasztro játék, ahol álmaink egy-egy napra életre kelnek, mert ez egy olyan nap, amikor bárki nyithat éttermet. Azért tartom fontosnak ezt a kezdeményezést, mert a benne résztvevőket abban támogatja, hogy ne adják fel álmaikat, építkezzenek abból amijük van... az pedig hihetetlen inspiráló, hogy a világháló segítségével bekukucskálhatsz a megvalósult elképzelésekbe. Azt látom, hogy néhányaknak nem jelent többet mint egy jó buli, vannak azonban egészen profi, kitalált, megtervezett, arculattal rendelkező helyek, amikben csak bízni tudok,  hamarosan az év 365 napján nyitva találjuk éttermük ajtaját. 

Ti nyomon követtétek az eseményeket? 

Mazsola Kantin Budapest 

fotók forrása

Öreganyáink titka

... dőljetek hátra a fotelban és hallgassátok Dr. Jánosik Zsuzsa bölcsességeit...



Öreganyáink tudománya from ikonosztaz on Vimeo.

Mindennapi kenyerem

Napok óta gondolkodom, legyek-e a gabonafélék védőügyvédje, hiszen nem kért meg rá senki. Perdöntő bizonyításra sincs szükség, evidens, hogy míg a zöldség tisztít, a gyümölcs frissít, addig a gabona adja táplálkozásunk gerincét... a hús és egyéb állatfajták nálam az alternatív kategóriába esik. Tudom a változatos diéták korát éljük, és ez nagyon jó, hogy ennyiféle tanács közül tudunk testhezállót találni, de amondó vagyok, hogy bármelyik alkalmazásakor a józan paraszti eszünket is tegyük oda az okosságok mellé megélni, megéri! Aztán a diéták nem tartanak örökké, felgyülemlett  bajok orvoslására fordított időszakok, most szándékosan nem írok fogyókúrát, mert nem mindenkinél a kilók szaporodásával jelentkezik az egészség  állapotának elvesztése. Sarkalatos kérdés, mi lesz a szénhidrát mentes diéta után - bennem a második hét végére felsejlett a kérdés? Visszajön-e a konyhámba a három legismertebb: liszt, rizs, krumpli - meglehetősen egysíkú -  szénhidrátforrás? Így a diétámat testre szabtam, és egy olyan fenntartható étkezési szokást szeretnék bevezetni, ami a mozgásigényem energiaigényét is fedezi, ez pedig számomra elképzelhetetlen gabonák ( tönkölybúza, zab, rozs, köles, stb. ) nélkül, melyek olajos magokkal ( telítetlen zsírsavakkal ) párosítva vetekszenek a húsfélék tápértékével, a rosttartalomban pedig magasan felette állnak.

Első lépésben a kenyerem szabtam kerekre;-), 

nekem ez az állag, íz és forma a bejövős.

Recipe: végy egy csésze teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet, hozzá egy csésze dió darálon ledarált és kicsit előpirított napraforgó belet, adj hozzá egy kicsi sót és köményt ( de ízlésed szerint fűszerezheted ) és két-három evőkanálnyi olajat. Mindezeket egy keverőtálba morzsold össze, majd óvatosan csak annyi langyos vizet adjál hozzá aminek segítségével gyurmázható tésztát kapj. Sok kis golyóbist formázzál a tésztából, sodrófával nyújts őket kb. 10 cm-es körökké és sajtostallér sütőbe, vagy ha nincs, akkor gofri sütőben süsd meg őket ropogósra. Jó étvágyat!

... szóval minden ami színes és kerek... 

 ...és mitől lesz a kenyerem színes? 

Azt majd egy következő fejezetben elmesélem. 

Vegán leszek?

Messzire nyúlik vissza  a történet, mert ha szabad ilyet mondani,  vegetáriánusnak születtem, csak hosszú utat kellett bejárnom mindaddig, hogy ezt el is higgyem magamról. Maholnap negyvenhárom éves leszek, és kicsit számomra is hihetetlen, de már egyetemista koromban reformkonyha tanfolyamokra jártam. A kor legkiemelkedőbb , ám kevésbé ismert koponyáitól szívtam az infót, a megboldogult Oláh Andor Reformkonyhája volt  első könyvem a témában. Aki tudományosan is alátámasztotta mondandóját és hihetetlen karizmával bírt, rám pedig életre szóló hatást gyakorolt: Ferencsik Pista bácsi, aki ismerte, tudja miről beszélek. Járta az országot, tartotta az ingyenes ismeretterjesztő előadásait feleségével, és sugárzott belőle az élet ( sajnos már nincs köztünk). Aztán jöttek  új szelek Silva féle agykonroll után TESTKONTROLL. Kipróbáltam, működött. Soha olyan jól nem éreztem magam, mint akkoriban. Aztán megismerkedtem az indiai konyhával, ott a fűszerek használata és a színes fogások izgattak, volt persze olyan étek, ami nagyon nem jött be. Később találkoztam Nyers Csaba gabonaételeivel, igazi laktató, tápláló mannák ezek. Tőle tanultam meg a sűrű  gabonalevesek  készítését. A Csalami házaspár könyve: NEWSTART konyha receptjei alapján készített ételek évekig terítéken voltak otthonunkban  ( pedig akkor már két fiú gyermeket neveltünk ) és mégis mindezek után nótoriusan  visszakanyarodtam a gyermekkorom ízvilágához, a hagyományos konyhához. 

Tettem legutoljára mindezt akkor, amikor Misimmel várandós lettem, az első hónapokat ágyban töltöttem, vágytam  a biztonságot, anyukámtól sorra a gyermekkorom kedvenc kajáit követeltem...ő pedig teljesítette minden kívánságomat. Aztán beleragadtam  hét éve ebbe az állapotba és csak sorra gyártottam a kifogásokat : "majd ha a gyerekek kiröpülnek eljön az én időm" ... megszámlálhatatlan érvet tudtam felvonultatni, hogy miért nem térek vissza arra az útra, amit már kipróbáltam,. bevált és jó nekem.. Ami a feszültséget tetézte, hogy baráti beszélgetésekkor újra és újra elhangzott  a mondat  a számból, hogy ha nem varrnék, akkor vegán szakács lennék. Fejben az voltam/vagyok, csak a kifogások választottak el tőle. Kiváló szakács lehet belőlem akkor is, ha nem egy étteremben dolgozom.  Fél életemet a témának szenteltem, nem kis idő és nem kis tudás, ami bevésődött. Az újévi fogadalmamat ezek után nem nehéz megfejtenetek, ugye? Újraolvasom a könyvtáramat, kisérletezek, recepteket találok ki... megÉLEM, újraÉLEM amit eddig  (fejben) tudni véltem. Közben pedig kreatívkodok és ha nem vigyázok, akkor hamarosan gyapjúképek helyett,  zöldség és gyümölcs kollázsokkal traktállak benneteket;-) Ti mit gondoltok minderről, az egészséges táplálkozáshoz vezető út mely állomásán dekkoltok? Netalán van köztetek, aki boldogan, kiegyensúlyozottan lépdes rajta?