Töltött paprika az örök sláger

Imádom. Gyerek korom óta. A darált husisat is szerettem, de már a múltté. Ideje volt átlényegíteni. Akik a nyáron Nyalkán nyaraltak velünk a textiles alkotótáborban, tudják miről beszélek. Vegán-olasz beütéssel került az asztalra, a tányérokat pedig fényesre nyaltuk. Nem túlzok. Szoktam én olyat?;-) Ma ismét terítékre került, de még kétszer egyformát nem főztem, így a recept, amit megadok is csak a mai napra szól. Holnap kötelező átkölteni... nektek is! Hónapokkal ezelőtt találkoztam Annáéval. Tetszett. Bátor kísérletezőként kihagytam belőle a tojást, csúfos vége lett, elég ha én emlékszem rá. A kudarc szülte  a kápia paprikás, sütőben sütött  változatot. Kell a kudarc, lehet belőle továbblépni;-)

bevásárló lista:
4-5 szép kövér kápia paprika

töltelék hozzávalói:                                                        olaszos paradicsommártás hozzávalói:

1 bögre főtt barnarizs                                                     1/2 liter paradicsomlé

1 kisebb fej hagyma                                                       3-4 szem húsos paradicsom

2-3 gerezd fokhagyma                                                    1-2 szem zöldpaprika

1 szál sárgarépa                                                            1 kisebb fej hagyma

2 szelet nyers sütőtök                                                    1ek. kókuszolaj

1 szelet zeller  ( + pár levél zöldje )                                  1-2 gerezd fokhagyma

1/2 bögre főtt vörös bab vagy lencse                                 bazsalikom, oregano

só, citrombors, kömény                                                   cukor, só

1 ek. beáztatott lenmag átturmixolva

A töltelékhez aprítógépbe tesszük a hagymát, zellert, sütőtököt, répát valamint a vörös babot. Pépesre turmixoljuk, majd hozzákeverjük a főtt barnarizst és a zúzott fokhagymát. Fűszerezzük és a kicsumázott és félbevágott, olivaolajjal kikent kápia  paprikákba töltjük a tölteléket. Először alacsonyabb hőfokon sütjük, míg a paprikák is megpuhulnak, majd egy nagyobb hőmérsékleten fejezzük be a sütést, hogy a töltelék szépen megpiruljon.

Míg a paprikák sülnek, addig elkészíthetjük az olaszos beütésű paradicsom mártást. A kókuszolajon megdinszteljük a hagymát, paprikát, legvégül a paradicsomokat ... fűszerezzük és felöntjük a paradicsomlével. Nem szoktam agyonfőzni, inkább pár perc után lehúzva a tűzről, friss bazsalikomot és oragánót morzsolva bele átturmixolom az egészet. Így a mártás sima lesz, de a hőkezelése kíméletesebb.

Pirított rozskenyérrel fogyasztható, de kenyér nélkül is laktató étel.

Folyékony waldorf saláta

A zöldséGurunak egyetlen reális célja van...  több is lenne, de erre az  egyre van hiteles jogosítványa:  lelkesítő szócső, ami  konyhai kísérletekre hív, hogy változatosabb, természetesebb és egészségesebb legyen az asztalra tett étel. Nem kínál recepteket, ennek pedig azon egyszerű oka van, hogy szinte soha nem használok semmilyen mérőedényt, gondolatformán adagolom az összetevőket, kóstolok közben, úgy alakítom az ételt saját ízlésemre.  Ha mégis írok  receptet, azt utólag próbálom modellezni a kész ételből visszafelé... de ez nekem nem annyira furcsa, hogy visszafelé működöm;-)

Waldorf saláta, ezt a labdát dobtam fel. Szeretem azt a játékot, amikor felmerül egy mindenki által jól ismert étel, olyan, aminek ízvilága  mondjuk százból kilencvenkilenc embernek ismerős  és ezt az ételt olyan formán alakítjuk át, hogy annak állaga a felismerhetetlenségig megváltozzon, de az ízében az eredetihez hasonlatos legyen. Dél körül indultam a városból, ez 7 km bicózás hazáig, ahogy fogytak a kilométerek egyre éhesebb lettem.  Tekertem a bicikli pedálját, közben mozgattam agytekervényeimet. Hazaérve két variációt próbáltam ki. Az egyik egy krémleves lett, nagyjából a waldorf saláta három fő összetevőjéből: zeller, alma, dió... pici édesítő, növényi tej, citromlé, citrombors hozzáadásával. A diszítésként garantáltan vegyszer- és kipufogógáz mentes területről szedett ibolya szirmokat szórtam a tetejére.

A másik kísérletben ugyanezeket az összetevőket lereszeltem, a diót durvára vágva és megpirítva adtam a masszához, valamint zsiradék gyanánt egy evőkanál pálmazsírt adagoltam és fele-fele arányban  apró szemű zabpehellyel és zabliszttel kevertem össze ( ízlés szerint lehet édesíteni ).Vizes kézzel golyókat formáztam belőle és egy villa segítségével kicsit kilapítottam őket a tepsibe. Ezután a pogácsákat 20-25 percig sütöttem kis lángon. 

A levest legközelebb markánsabban ízesíteném... fogyasztása után hiányérzetem támadt. Ti mit tennétek bele fűszerként? Az almás-zelleres zabfalatkák viszont kitűnő ízharmónia, próbáljátok ki ti is!

Ha már nem bírod szuflával...

...jöhet egy kis szuflé. Megvan a napi kilométerem, bicajjal megyek mindenhová, a gyerekkel meg busszal és gyalog... + ráadásképpen futok. Nem szenvedek kilométerhiányban. Hazafelé tekerve Győrből,  nyomom a pedált közben fejben főzök. Mire hazaérek teljesen összeáll a menü, és a biciklin végzett előmunkálatok hatékonyabbá teszik a konyhai folyamatokat. Egy dolgot kellene már csak technikailag megoldani:  valaki  konyhakésszé tehetné a hozzávalókat, amire betolom  a kapun a kerékpárt, de maradjunk a valóság terepén;-)

Kedvenc szemüveges szakácsomtól láttam először egy cukkinis szuflét, amit tyúkállománya legelső tojásából készített. Azóta már többször kipróbáltam sikerrel. Ez nem kimondottan egy vega kaja, de a vegetáriánus szekcióba beleilleszthető... és mivel a szuflé állagát a tojás, és a belőle felvert fehérjehab adja, így nehéz is volna ezt más úton elérni.

Medvehagymáztunk vasárnap... már nem sok van a szedett mennyiségből. Nia barátnőm tudott egy rejtekhelyet a hozzájuk közel eső erdőben, nagyon óvatosan szedtük,  kiokosított, hogy egy tőn két levél nő, és akkor nem okozunk kárt, ha csak az egyiket csípjük le a tőröl, a másik marad.  Időnk volt bőven... nekem szokás szerint a szám gyorsabban járt, mint a kezem, de azt hiszem minden tekintetben körültekintők voltunk és nem irtottuk ki, sem taroltuk le az aljnövényzetet.

A szuflé, azaz felfújt medvehagymás szellemben készült, felhasználva némi karfiolt, pálmazsírt, rizstejet, kukoricalisztet, fűszereket és két szem  házi tojást. Jahhh, a színe nem pusztán a házi tojástól ilyen sárga, kurkumával rásegítettem egy kicsit... mert nem csak étvágyjavító hatása van ennek a fűszernek, hanem hangulatjavító is. Az elkészítés hagyományos módját itt találjátok, nem tettem vele mást, mint a tejterméket, lisztet megreformáltam, de ki-ki kedve szerint kísérletezhet vele, szerintem elrontani nem lehet, legfeljebb nem jön fel olyan szép púposra, mint némelyik ételfotón, vagy csak előbb fotózták, mint hogy összecsoffadt, ahogy az enyém is tette kihűlés közben. Mindez azonban pusztán esztétika, az íz élvezetét nem befolyásolja.

Sültek a sütőben a puffancsok, amikor csöngettek... Nia állt a kapuban,  ( nem volt megbeszélve ) a medvevadászaton a kocsijában felejtettük a fapuskánkat;-) Minden jó, ha a vége jó... együtt szedtük, együtt is ettük a medvehagymát. Jó étvágyat!

G pont?

Élvezetek a konyhában...  egy új G pont születése, írja Judit barátnőm és azt hiszem nem áll messze az igazságtól:-) ZöldséGuru valóban egy kéjenc, aki sorra halmozza az élvezeteket. Perverz módon vonzódik minden színes zöldséghez. Az ételek állagában is jöhet bármi:  lágyan- selymesen- krémesen vonzó mellé kemény- roppanós- rágcsálnivaló. Ez a grissini - nevezhetjük ropogós rudacskának-   pikáns zöldborsó krémbe mártogatva, tunkolva maga a gyönyör, kérem:-) Aki nem hiszi, próbálja ki!

Végre tavasz, remélem nem kiabálom el! A kertben még semmi érdemleges nem történt a részünkről, most kezdjük a zsebkendőnyi szegletünk művelését, aztán a nyáron pályázhatunk majd a "kicsi kert, sok zöldség"címre. A tavalyi zöldborsó, újhagyma, sárgarépa, paprika, paradicsom, uborka termésünk sikerén felbuzdulva ugyanis lesznek újabb próbálkozásaink... Az évelő petrezselyem és a metélőhagyma csodásan zöldellik, szinte nincs nap, mikor ne hoznék belőlük a konyhába egy maréknyit, mint ahogy látszik, a grissini tésztájába is aprítottam a snidlingből jócskán. 

Grissini készült 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből, két-három evőkanál olvasztott pálmazsír, valamint fűszerek ( kömény, só, bazsalikom ) hozzáadásával és az apróra vágott metélőhagymával. Fél kocka ( 2.5 dkg ) élesztőt langyos vízben felfuttattam, mindezekből tésztát dagasztottam, majd fél óra kelesztés után centi vastag rudacskákat formáztam, jó hosszúakat, ha lehet.

Míg sülnek a sütőben a ropogós rudak, addig egy kanálnyi pálmazsíron megfonnyasztok egy vöröshagymát ( rendszerint póréhagymát használok helyette, valahogy szelídebb íze van ), és rádobom a fagyasztott borsót párolódni. Mikor a borsó megpuhult, összeturmixolom az egészet sűrű krémmé. Adok hozzá fűszereket a són, borson kívül koriandert szinte kötelezően és ha van kéznél egy pár szem friss menta levél, az nagyon pikánssá teszi. Egy gyors tányér diszítés póréhagyma karikákkal és friss paradicsommal, aztán kezdődhet a gyönyörfokozó mártogatósdi. Ennél egyszerűbb kaja tán nincs is, de most, hogy a képekre nézek: - milyen sokszor eszem a zöld-piros színkombót? Nahát?!

Olasz, magyar, indiai összefonódás

Kísérleti konyha zajlik, van egy irány ami nagyon izgat a színes és ízes tészták, pizza tészták... tudjátok minden ami színes és kerek.  Bevallom magam is szeretem őket, lemondani róluk nagyobb fájdalom lenne mint ahogy kávéról, cukorról, édességekről lemondtam játszi könnyedséggel és ha a rendszeres mozgás útját el nem hagyom ( most rajta vagyok nagyon ), akkor meg is ehetem őket, és a családom sem fog otthonról elkergetni éheztetés vádjával;-) Keresem azokat a találkozási pontokat, ahol az ízlésem és a négy fiú ízlése összeér, és bizony ez mindenképpen valahol a tésztafélék családjában keresendő. A sokat emlegetett  krumplistésztát,  azt nem szeretném többé a tányérunkon látni, nálam az ehhez hasonlatos kombinációk a főbűnös kategóriába sorolandók. A pizzával viszont terveim vannak, és kezd alakulni egy egészen szimpatikus vonal ( pár próbálkozáson túl vagyok ), amikor nem a klasszikus feltétek kerülnek az alapra, és nem is a szokványos elrendezésben. A pizza tésztán igazából eddig nem sokat változtattam, ahogy a nagy könyvben meg van írva, úgy gyúrtam rutin szerűen legfeljebb a lisztet cseréltem ki teljes kiőrlésű tönköly lisztre, olykor az apró lépések is díjazandók. Tudom, hogy sokaknak sajt  nélkül a pizza, az már nem is nevezhető talán annak, de maradnék ennél a populáris elnevezésnél, még ha a sajtot le is hagyom róla, mert a családom figyelmét ilyen kegyes hazugságokkal  el lehet terelni és ha azt mondom nekik, hogy pizza lesz, akkor bármilyen formában tálalom, mindenki örül, legfeljebb kicsit furcsa ábrázatot vág elsőre.

Tehát színes tészta. Elsőnek a pirosat próbáltam cékla levével , itt leginkább a színre gyúrtam és az ízen nem változtattam, maradt a kömény, só, bazsalikom, oregáno elegye. Lévén Valentin -nap közelgett, apró szív alakú szendvicsek lettek belőle, a pír pedig mindenkit elkápráztatott. A kisfiam használja mindenre ezt a kifejezést: "-Anya ez káprázatos lett!"  Megdicséri, még azt is, amit meg sem kóstol. Igazi gavallér Mihály vére van, rászolgál a nevére;-) Édes, nem?  

Miért is ne akkor jött rám az újabb színezés, amikor totális kongó ürességet találtam a hűtőben ( gyakori így péntek délutánra ). Azért a fagyasztóban volt még sok petrezselyem, milyen unalmas, mondhatod rá. Életem legjobb petrezselyem pestója lett belőle. Sajtot kihagytam, de sajnálom, hogy nem olvastam el előbb ezt a receptet,  a dióval jól hangzik a zöld levél. Az egyik tésztába ezt gyúrtam, maradt az olaszos fűszerezés...

Volt kis tálkányi maradék a kedvenc pritaminpaprikás krémből, egy másik adag tésztát ezzel dagasztottam be, őt magyaros jelzővel illettem, és biztató lazacos színe lett. Ezzel sem volt senkinek gondja.

A harmadik, a szívemnek kedves indiai kömény-kurkuma-koriander íz- és színvilág, egy csodálatos meleg sárga tónus, ezt tudom az otthoniakkal legkevésbé megetetni. 

Most a tésztákból nem pizzát sütöttem (de lesz ezirányú folytatás ), eszembe jutott egy trükkös fordulat, hogyan szoktassam őket az új ízekhez, fonatokkal leptem meg őket, kivettem kezükből a választás  lehetőségét. Eszi vagy nem eszi? Más kérdés nem maradt;-) Így aztán tolták befelé az olasz, magyar, indiai összefonódást... 

Na ne mááár!

Még egy kicsit cifráztam is, mikor reggel kinéztem az ablakon, szakadt a hó ( ismét ). A szobából kifelé nézve részemről tök mindegy, hogy esik-e  vagy nem, de valahogy mostanában éppen azokra a napokra osztják odafenntről a legrosszabb időjárási lapokat, amikor egész napos autós ügyintézés van a naptáramba írva. Múltkor dacolva mindennel el is indultam és mint egy hős véghezvittem az előre tervezett programot, de ma reggel ennek ismétléséhez csepp erőt sem éreztem magamban. Itthon maradtam, de az elúszott program helyett nem volt B terv, így pár órába telt, mire kezdtem feltalálni magam... az út a konyhán keresztül vezetett. Duruzsolt a sparhelt, ami nem ( csak! )egyféle romantikus feeling miatt került a konyhánkba, sokkal inkább praktikus okokból, ez a fűtőberendezés is egyben. Magyaráznom talán nem szükséges, hogy itt vidéken a legkisebb lehetőséget is megragadja az ember fia/lánya, hogy lecsatlakozzon a gázművekről. Néhány éve egy kályhával indítottuk a leválást, tavaly ősszel a sparhelt vásárlása volt második lépésünk. Nem bántuk meg. Jó döntés volt. Reggel begyújtunk a sparheltbe, utána elkerülhetetlen, hogy ne kezdjek valamit sütni-főzni. Takaréktűzhely, ami akkor tölti be a szerepét, ha valóban élünk takarékos ajánlatával, azt kínálja: meleget adok de egyben süthetsz főzhetsz rajtam kedvedre. Formálja a szemléletemet, tanít takarékoskodni... ezt szeretem benne a legjobban. 

Ott találtam magam a hívogató tűzhely mellett, először feldobtam egy kis adag kuszkuszt, aminek főzéséhez a vas platni kiváló, de ugyanígy imádok rajta rizst és zabkását készíteni, mert a gázon volt, hogy elégettem, ez a sparheltnél elő nem fordult velem. Készítettem még pikáns cukkinis gombás ragut nagyjából tíz perc alatt. Egy kevés olajra póréhagymát és fokhagymát dobok a wokba, majd jöhet rá a felszeletelt gomba, egy szelet közepesen erős zöld paprika és pritaminpaprika apró kockákra vágva. Fűszernek himalája sót használok, szinte minden ételhez őrölt köményt és a legújabb felfedezésem a citrombors...újdonság ereje, most mindenbe ezt teszek;-) A cukkinit már csak akkor kevertem hozzá, amikor félrehúztam a tűzhelyen, maradjon valami roppanós is benne. Nagyon várom a nyarat, amikor  reményeim szerint nem fogom kívánni a meleg ételt, de ezekben a hidegekben egy ilyen fűszeres ragu lélekmelegítő is egyben. 

Az étkezéseimnél elmaradhatatlan a nyers saláta, most egy kisebb sárgarépát és egy darab paszternákot reszeltem le nagy lyukú reszelőn, apróra vágott petrezselyemmel. A pirított szotyi sós ételek mellé alap, nem kell belőle sokat enni, de egy maréknyi elég ahhoz hogy rágásra ösztönözzön. Az utolsó tálkában nagy kedvencem, már egyszer közzétettem a receptet, azóta kímélőbb készítési módot találtam ki, már csak a benne lévő hagymát pirítom le, és az összeturmixolt krémet nem főzöm fel mégegyszer. Értelemszerűen a sürítő anyagot ( zabpehely vagy zabliszt ) kihagyom belőle, a többi változatlan. Nagyjából mindig így rakom össze a főétkezést: gabona, főt/nyers zöldséggel és olajosmagokkal. Nekem ez jön be, a szervezetem ezt igényli, és roppant jól érzem magam tőle, órákig biztosítja az energiát. Kívánhatnék ennél többet egy ételtől?

Narancshéjkabát és a többiek

A hétvégi kísérleti konyha középpontjában egy színes és kerek gyümölcs állt, kedvenc narancssárga!,  igazi téli vitaminbomba és persze elmaradhatatlanul gömbölyű, -"... minden fontos dolog kerek a világon : az égitestek , a Föld, amin állunk, és persze a legfontosabb ennivalók is..." ( idézet Mirtse Zsuzsa : Labdaváros lakói meséjéből )-, mert a mese valóság, és a valóság is egy mese;-) Nem kérdés, mi ez?

Letöltötte a középső fiam a VEG every day sorozat néhány részét a "szemüveges" szakácstól, a hétvégi kikapcsolódás teljes volt. Főztem, néztem, főztem, néztem, jegyzeteltem... akár egy nonstop főzősuli. A család meg kóstolt, aztán ette/nem ette, ki ki saját vérmérséklete szerint. Ugye azt már mondtam, hogy ha valamiben, akkor ebben a - nevezzük ezután Hugh után szabadon VEG étkezésnek-,  a férjem partner, bár egy kicsit firnyákos ízlelő bimbókkal bír. A nagyfiam mindenevő, hááát inkább nem írom ide, hogy is becézzük, mikor táplálkozásának  látványát élvezhetjük. A középső meglehetősen válogatós fajta, míg a legkisebb nagyjából három kaján kívül nem eszik meg mást. Mondanom sem kell ezután, hogy a  kísérleti VEG konyhám tálcáján a szabadság mellett tálalva a kihívás is! Izgalmas páros nem?

Szombat este kipróbáltam a narancs-répa egyveleget, amiben az is izgatott, hogy vajon valóban passzol e a színen kívül egymáshoz ez a két alkotóelem? Jelentem igen, azt hiszem nincs ezzel gond, mármint az összeférhetetlenséggel, a kivétel mindig erősíti a szabályt. Amit nem kellett volna beletenni az a mazsola volt, legalábbis a gyomrom ezt az üzenetet küldte és mivel több bátor jelentkező nem akadt kóstolására, így a visszajelzés elég egyoldalú. Minden nyersen, répa is, narancs is... kicsi mazsolával megszórva.

Vasárnap délután készült a következő narancs hozzávalójú étek, egy kenyér... ami inkább kalács a gyerekeim szerint. Receptet ezt találtam, tökéletes tészta, meglepően jól reagált az egy deka élesztőre, kicsit tartottam tőle, mi lesz belőle. Miután tíz perc leforgása után az utolsó morzsa is elfogyott, úgy, hogy egyik gyerek se szereti a mákosat, ezt mindenképpen a kísérletinél nagyobb mennyiségben szükséges ismételnem.

A mákos narancsos kenyérhez a legjobban a vaj íze passzolt, ameddig sült a sparheltben, nem bírtam magammal, és egy másik narancsból, egy szem almával fűszeres kencét forraltam össze. Nincs recept, amondó vagyok ezt ne próbáljátok ki ... a fűszereket elsokaltam, fahéj, szegfűszeg, gyömbér került bele, de a gyömbéren kívül mást nem éreztem, azt viszont nagyon. Abszolút indiai ízbomba, de csakis bevállalósoknak és maximális adag egy kiskanálnyi. Jahhh, természetesen cukor nélküli cucc, de elkeseredésemben, mikor kihűlt próbáltam mézzel elviselhetővé tenni... valamicskét javult tőle a helyzet, nem sokat.  

Ma reggel mindezt leöblítettem egy pohár frissen facsart narancslével, azt hiszem egyszerűségében és nagyszerűségében nálam ez a nyerő! Nálatok?

Mindennapi kenyerem

Napok óta gondolkodom, legyek-e a gabonafélék védőügyvédje, hiszen nem kért meg rá senki. Perdöntő bizonyításra sincs szükség, evidens, hogy míg a zöldség tisztít, a gyümölcs frissít, addig a gabona adja táplálkozásunk gerincét... a hús és egyéb állatfajták nálam az alternatív kategóriába esik. Tudom a változatos diéták korát éljük, és ez nagyon jó, hogy ennyiféle tanács közül tudunk testhezállót találni, de amondó vagyok, hogy bármelyik alkalmazásakor a józan paraszti eszünket is tegyük oda az okosságok mellé megélni, megéri! Aztán a diéták nem tartanak örökké, felgyülemlett  bajok orvoslására fordított időszakok, most szándékosan nem írok fogyókúrát, mert nem mindenkinél a kilók szaporodásával jelentkezik az egészség  állapotának elvesztése. Sarkalatos kérdés, mi lesz a szénhidrát mentes diéta után - bennem a második hét végére felsejlett a kérdés? Visszajön-e a konyhámba a három legismertebb: liszt, rizs, krumpli - meglehetősen egysíkú -  szénhidrátforrás? Így a diétámat testre szabtam, és egy olyan fenntartható étkezési szokást szeretnék bevezetni, ami a mozgásigényem energiaigényét is fedezi, ez pedig számomra elképzelhetetlen gabonák ( tönkölybúza, zab, rozs, köles, stb. ) nélkül, melyek olajos magokkal ( telítetlen zsírsavakkal ) párosítva vetekszenek a húsfélék tápértékével, a rosttartalomban pedig magasan felette állnak.

Első lépésben a kenyerem szabtam kerekre;-), 

nekem ez az állag, íz és forma a bejövős.

Recipe: végy egy csésze teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet, hozzá egy csésze dió darálon ledarált és kicsit előpirított napraforgó belet, adj hozzá egy kicsi sót és köményt ( de ízlésed szerint fűszerezheted ) és két-három evőkanálnyi olajat. Mindezeket egy keverőtálba morzsold össze, majd óvatosan csak annyi langyos vizet adjál hozzá aminek segítségével gyurmázható tésztát kapj. Sok kis golyóbist formázzál a tésztából, sodrófával nyújts őket kb. 10 cm-es körökké és sajtostallér sütőbe, vagy ha nincs, akkor gofri sütőben süsd meg őket ropogósra. Jó étvágyat!

... szóval minden ami színes és kerek... 

 ...és mitől lesz a kenyerem színes? 

Azt majd egy következő fejezetben elmesélem. 

Vegán leszek?

Messzire nyúlik vissza  a történet, mert ha szabad ilyet mondani,  vegetáriánusnak születtem, csak hosszú utat kellett bejárnom mindaddig, hogy ezt el is higgyem magamról. Maholnap negyvenhárom éves leszek, és kicsit számomra is hihetetlen, de már egyetemista koromban reformkonyha tanfolyamokra jártam. A kor legkiemelkedőbb , ám kevésbé ismert koponyáitól szívtam az infót, a megboldogult Oláh Andor Reformkonyhája volt  első könyvem a témában. Aki tudományosan is alátámasztotta mondandóját és hihetetlen karizmával bírt, rám pedig életre szóló hatást gyakorolt: Ferencsik Pista bácsi, aki ismerte, tudja miről beszélek. Járta az országot, tartotta az ingyenes ismeretterjesztő előadásait feleségével, és sugárzott belőle az élet ( sajnos már nincs köztünk). Aztán jöttek  új szelek Silva féle agykonroll után TESTKONTROLL. Kipróbáltam, működött. Soha olyan jól nem éreztem magam, mint akkoriban. Aztán megismerkedtem az indiai konyhával, ott a fűszerek használata és a színes fogások izgattak, volt persze olyan étek, ami nagyon nem jött be. Később találkoztam Nyers Csaba gabonaételeivel, igazi laktató, tápláló mannák ezek. Tőle tanultam meg a sűrű  gabonalevesek  készítését. A Csalami házaspár könyve: NEWSTART konyha receptjei alapján készített ételek évekig terítéken voltak otthonunkban  ( pedig akkor már két fiú gyermeket neveltünk ) és mégis mindezek után nótoriusan  visszakanyarodtam a gyermekkorom ízvilágához, a hagyományos konyhához. 

Tettem legutoljára mindezt akkor, amikor Misimmel várandós lettem, az első hónapokat ágyban töltöttem, vágytam  a biztonságot, anyukámtól sorra a gyermekkorom kedvenc kajáit követeltem...ő pedig teljesítette minden kívánságomat. Aztán beleragadtam  hét éve ebbe az állapotba és csak sorra gyártottam a kifogásokat : "majd ha a gyerekek kiröpülnek eljön az én időm" ... megszámlálhatatlan érvet tudtam felvonultatni, hogy miért nem térek vissza arra az útra, amit már kipróbáltam,. bevált és jó nekem.. Ami a feszültséget tetézte, hogy baráti beszélgetésekkor újra és újra elhangzott  a mondat  a számból, hogy ha nem varrnék, akkor vegán szakács lennék. Fejben az voltam/vagyok, csak a kifogások választottak el tőle. Kiváló szakács lehet belőlem akkor is, ha nem egy étteremben dolgozom.  Fél életemet a témának szenteltem, nem kis idő és nem kis tudás, ami bevésődött. Az újévi fogadalmamat ezek után nem nehéz megfejtenetek, ugye? Újraolvasom a könyvtáramat, kisérletezek, recepteket találok ki... megÉLEM, újraÉLEM amit eddig  (fejben) tudni véltem. Közben pedig kreatívkodok és ha nem vigyázok, akkor hamarosan gyapjúképek helyett,  zöldség és gyümölcs kollázsokkal traktállak benneteket;-) Ti mit gondoltok minderről, az egészséges táplálkozáshoz vezető út mely állomásán dekkoltok? Netalán van köztetek, aki boldogan, kiegyensúlyozottan lépdes rajta?