Kakukkfű kedves

"Nem szeretem, Jogom van hozzá."- ezt annyi helyről hallottam már, amikor új alternatív receptekről, életmódváltásról beszélgetünk barátokkal, ismerős vagy ismeretlen emberekkel. Ízekre boncolhatnánk ezt a kijelentést, több rétege van: a bezárkózás, önigazolás mindenképpen. Hogy sikerüljön megértenem azokat az embereket, akiknek száját elhagyja e mondat vagy valamely rokon formája, magamat kellett megvizsgálnom és kérdéseket feltenni, hogy van e olyan étel ( elsősorban gyümölcs, zöldség, fűszerek ) aminek a szagától, ízétől viszolygás fog el és a nagy elfogadó képességem ellenére is megjelenik a "nemszeretem" mumusa. Szerencsés vagyok, mert nem sok ilyen dolog van a tarsolyomban. Egy azonban rögtön beugrik: a kakukkfű. Kérdéseket tettem fel magamnak, hogy mikor és hol találkoztam ezzel a fűszerrel a múltban, mert azt gondolom, sokszor a "nemszeretem"-ek árnyékában egy korábbi rossz élmény lapul.

Valóban, gurmankodásom megkezdése előtt elég sok gyári fűszerkeveréket használtam, most nem nevezném meg a márkát, volt közte egy, ami nem csak nyomokban tartalmazott kakukkfűvet, csirkére kellett szórni és megsütni,  az illatoktól ( szagok voltak ezek!!! ) a világból kikergetve érzés kerített hatalmába. Azt hiszem itt romlott el minden. Most a fejembe vettem, szeretném megjavítani kapcsolatunkat, mert mindig is a tiszta lap híve voltam. Kakukkfüves receptek után kutatok. A kertbe ha kimegyek, tépek a bokorról egy csöpp kis ágat, morzsolgatom, illatolom, szoktatom magam hozzá. Tolakodó, még mindig erőteljes, de már kétesek az érzéseim. Tudom, hogy egyszer a kedvencem lesz, mert én is így akarom és "jogom van hozzá". 

Ti hogy álltok a "nemszeretem" érzéseitekkel konyha fronton? Gondoltatok a megszelídítésükre? Hogyan becézitek őket? 

Sárgarépa főzelék ehető tányérban, kakukkfüves-diós zabpehelygombóccal ( 2 főre ):

- egy köteg új sárgarépa ( 5 termetes példány )

- egy köteg zsenge vegyes zöldség és zöldje

- 1 ek. kókuszzsír vagy oliva olaj

- 2 fej főzőhagyma

- 1 csésze áztatott és szárított dió durvára vágva

- 1 csésze zabpehely

- 1 ek. kukoricakeményítő

- 1 mk. friss kakukkfű

-  fél citrom leve

- só, citrombors ízlés szerint... esetleg pici méz a legvégén, akinek nem elég édes a répa

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

A sárgarépákat megtisztítjuk és felkarikázzuk. A zsiradékot feltesszük egy lábosba a tűzhelyre, majd mikor felhevült rádobjuk az apróra felszelt főzőhagymát. Utána mehet rá a felkarikázott répa. Enyhén megsózzuk és felengedjük alaplével ( ha nem áll rendelkezésre, akkor víz+vegamixszel szoktam pótolni ). Puhára főzzük a répát, pici citromborssal ízesíthetjük, valamint fél citrom kifacsart levével. A keményítőt csomómentesre keverjük  kevés vízzel, a főzelékünket besűrítjük és az apróra felvágott petrezselymet hozzáadjuk. Amennyiben édesebbre szeretnénk a főzeléket, kihűlve keverhetünk bele egy kis kanál mézet. ( Fontos, hogy a mézet sose forraljuk! )

 Ezzel párhuzamosan egy másik kisebb lábosban 10 perc alatt megfőzzük sós, kakukkfüves vízben a zabpelyhet. Hagyjuk egy kicsit duzzadni és hűlni, majd hozzákeverjük a durvára vágott dió felét. Vizes kézzel kis gombócokat formázunk belőle és a maradék dióba meghempergetjük.

Írjatok, ha nektek is sikerült egy "nemszeretemmel" leszámolnotok, tanulságos lehet! Jó étvágyat!